Elöregedett az utcai hajléktalanközösség vidéken is

Elöregedett az utcai hajléktalanközösség vidéken is

Hajléktalanok koronavírus-járvány és kijárási korlátozás idején (Fotó: Végh László / Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Legalább húsz éven át tartozott Debrecen belvárosának képéhez Attila, a város ismert koldusa. A jellegzetes mozdulatai miatt „Bólogatós” Attilaként emlegetett, mozgássérült férfit 2019 novemberében halálra gázolta egy autó (figyelmet érdemel: az autóst nem halálos közúti baleset gondatlan okozása, hanem segítségnyújtás elmulasztása miatt vonták felelősségre). A férfi télen-nyáron a Piac utca ugyanazon lépcsőjén bólogatott, mormolt rongyaiban. Halála után százszámra gyújtottak mécseseket törzshelyén, a Facebookot pedig visszaemlékezések özönlötték el. A koldulás és a hajléktalanság a közbeszédben gyakran összemosódik, ám nem feltétlenül jár együtt. Ezt „Bólogatós” Attila esete is mutatja: neki ugyan volt hová lehajtani a fejét, de a bevételforrás és az egészségi állapota koldusboton tartotta – amit igyekeztek is mások kihasználni. Számos hajléktalan azonban a cókmókjával vándorol, ők, vagyis a közterületen túlélni igyekvők vannak kitéve a hatósági fellépésnek.

Merthogy 2018 őszén az Országgyűlés kormánypárti javaslatra szigorította a jogszabályokat, és szabálysértéssé nyilvánították az életvitelszerű közterületi tartózkodást. Eljárást azonban csak akkor indítanak, ha egy hajléktalant 90 napon belül négyszer figyelmeztetnek. A bíróság akár elzárást is kiszabhat a fedél nélkül élőkre. A kormánypártok ezzel kívánták az ellátórendszer felé terelni az utcán élőket. Mint arról beszámoltunk, Budapesti Rendőr-főkapitányságtól kikért adatok szerint a rendelkezés hatályba lépése óta a fővárosban 847 figyelmeztetést alkalmaztak, és az utóbbi években kevesebb az eset. Tavaly – 2022-höz képest – a felére esett vissza a rendőrség által a közterület életvitelszerű használata miatt kiosztott figyelmeztetések száma: november végéig 71 figyelmeztetésre került sor. Ezzel csengenek egybe Misetics Bálint, a főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanácsadójának szavai. Ő arról beszélt lapunknak, hogy 2018 óta jelentősen csökkent a közterületi hajléktalanság kiterjedése Budapesten.

A legtöbben Debrecenben

Ezért voltunk kíváncsiak az ország más nagyvárosainak helyzetére. A rendőrségtől kapott adatok alapján vidéken a budapestinél lényegesen kevesebb munkája volt a hatóságnak a közterület életvitelszerű használata miatt – legalábbis Debrecenben, Miskolcon, Győrben, Pécsen, Szegeden és Szolnokon. A fenti városok közül a 200 ezer lakosú cívisvárosban osztotta ki a rendőrség a legtöbb figyelmeztetést, 2018 óta összesen 154-et. Évente 20-30 figyelmeztetésre került sor, tavaly 26-ra. Tendencia, hogy a jogszabály hatályba lépése után sokkal több „fekete pontot” kaptak a hajléktalanok, mint az utóbbi években: Szegeden is 17 figyelmeztetéssel indult a 2018-as év, ugyanakkor tavaly és tavalyelőtt egyetlen egy ilyen intézkedésre sem sor. Győrben, Pécsen és Miskolcon is hasonló a helyzet: miközben 2018-ban még 10 körül alakult a figyelmeztetések száma, tavaly és tavalyelőtt senki sem kapott. – Az érintettek élnek a felkínált szolgáltatásokkal, szállásokkal – írta a Baranya Vármegyei Rendőr-főkapitányság Pécsről. A 67 ezer lakosú Szolnokon csak 2019-ben osztottak figyelmeztetéseket – hetet –, azóta nem kellett intézkedni emiatt. A 60 ezer lélekszámú Sopronban pedig tavaly ütötte fel a fejét a jelenség: 6 intézkedésre került sor. Ezekben a számokban ugyanakkor nincsenek benne azok a köztisztasági szabálysértés miatt indult eljárások, amelyekkel a hajléktalanoknak gyakran meggyűlik a bajuk. Ezeknek könnyen elzárás lehet a vége – hívta fel a figyelmet egy forrásunk.

Túlterhelt az ellátórendszer

Pocsai-Farkas Anikó, a debreceni hajléktalanellátást végző ReFoMix Kft. Dobozi utcai Szociális és Egészségügyi Központjának intézményvezetője elmondta: míg két éve 60 hajléktalan élt a városban vörös kód idején – vagyis a hideg miatt a szociális intézmények számára kötelező befogadást előíró időszakban – hajléktalanként az utcán, mára 30-35-re csökkent a számuk. Ők olyan emberek, akik az intézményrendszertől elidegenedtek, akár súlyos pszichiátria betegek. – Hajdú-Bihar megyében erősen elöregedett, lebetegedett a hajléktalan társadalom. Ezért a közterület életvitelszerű használata miatti figyelmeztetések, esetleges büntetések az intézményben nem csapódnak le – mondta az immár 60 férőhelyes éjjeli menedékhely vezetője, ahol elsősorban a leromlott egészségű, utcán élők ápolását, lábadozását biztosítják. (A Refomixnál összesen 330 férőhely áll rendelkezésre.)

– Debrecen túlterhelt a megye más településeiről beáramló hajléktalanok miatt. Máshol nincs hajléktalanellátás: Derecskén tavaly augusztus végével zárták be az éjjeli menedéket, Hajdúhadházon utcai szolgálat működött, az is megszűnt. Debrecen nagyváros, ahol koldulni, kukázni lehet. A Fórum bevásárlóközpontnál vagy a plázánál a hajléktalanellátó szolgálat teája vagy szendvicse nem versenyképes azzal az adománytömeggel, amit pénzből, ételből, hamburgerből a kolduló hajléktalanok megkapnak. Az adományok minősége konzerválja a helyzetüket. Az ágazat másik problémája, hogy egy hozzánk bekerült embernek szociális otthonba, vagy szakápolói – szenvedély-, pszichiátriai ellátó – intézménybe átkerülni minimális esélyük van – mutatott rá az intézményvezető. Az ellátórendszer túlterheltsége a Dunától keletre általános, az ország nyugati felében több üres hely van a menedékhelyeken. Mint mondta, ez részben azzal függ össze, hogy bár szegénység arra is van, de nagyobb a társadalom megtartó ereje.

Debrecenben a hajléktalanok számát 600-700-ra teszik a szakemberek. Mint Pocsai-Farkas Anikó elmondta, úgy tapasztalják, hogy a vidéki nagyvárosokban is csökken a hajléktalanok száma. – Ez azzal magyarázható, hogy elöregedett, vagy legalábbis idősödik és lebetegedett az utcán élő közösség. A szakirodalomban korábban külön fejezet volt az egykori állami gondozottak csoportja. Mára megszűntek a több száz férőhelyes állami gondozó intézmények, család- és lakóotthonokban élnek az állami gondozottak. Ebből kifolyólag más az innen kikerülők szocializációja: családi mintát látnak, jobban megtanulják a pénz beosztását, a munkahely fontosságát és rendezettségre nevelik őket. Ugyanakkor most azért is van kevesebb hajléktalan az utcán, mert az embereknek kevesebb a pénze – így koldulás esetén – kevesebb gyűlik össze. Sokaknak biztosabb az intézmény.