Nevetett, mikor elolvasta, hogy tőle is plagizált szakdolgozatában Marosi Beatrix tankerületi vezető, de elsősorban nem erről beszélgetne vele Jámbor András. A Párbeszéd parlamenti frakciójában ülő országgyűlési képviselőt a tüntetésekről, a „rátelepedésről”, a kilakoltatásokról és a szolidaritásról is kérdeztük. Interjú!
– Mit szólt, amikor kiderült, hogy öntől is plagizált Marosi Beatrix?
– Nagyon nevettem, mert sokféle forrást lehet használni egy szakdolgozathoz, de a blogbejegyzésből átemelni szöveget az nekem már egy kicsit fura. Utána pedig arra gondoltam, hogy az én gyermekem is olyan iskolába jár, ami ehhez a tankerülethez tartozik és az nekem nagyon nem lenne szimpatikus, ha kiderülne, hogy egy plagizáló ember vezeti Magyarország egyik legnagyobb tankerületét.
– Találkozott-e Marosi Beatrix-szal?
– Sajnos még nem, de erre a plagizálásra nyilván rákérdeznék, persze messze nem ez a leglényegesebb. Nagyon rossz történeteket hallunk a választókerületből iskola-összevonásról, vagy ott van a ferencvárosi tanuszodák helyzete, aminek a felújítására a kerület vezetése pénzt adott a tankerületnek, de nem nagyon haladnak a munkával. De önmagában az oktatási alaphelyzetről, a tanárhiányról is lenne sok megbeszélnivalója egy országgyűlési képviselőnek. Kezdeményeztem is ugye a találkozót, az előzetes bejelentkezésem megtörtént, vagyis fogadnia kell majd, de nagyon nehéz lesz tartaniuk a kért, egyhetes határidőt. Persze ha nem válaszolnak, akkor nyilván nekem kell majd meglátogatnom Beatrix asszonyt.
– Csütörtökön ott is volt az irodája előtti demonstráción. Ezek a tüntetések meddig folytatódhatnak?
– Jó kérdés, remélem nem sokáig, mert bízom benne, hogy a kormány beadja a derekát és mostaninál egy jóval nagyobb és tisztességesebb béremelési ajánlattal áll elő. Nemcsak a fizetésről van szó, hanem az óraszámokról, a tananyagról, a tankönyvekről és az iskolák állapotáról is. Ehhez persze a kormánynak le kellene ülni egyezkedni végre a pedagógusokkal, ahogy azt például Karácsony Gergely tette a szemétszállítókkal. Úgyhogy van jó példa, amit Orbán Viktor követhetne.
– Magánemberként vagy politikusként megy ki ezekre a tüntetésekre? Már ha ez a két kategória szétválasztható?
– Nem választható. Nyilván a politikusi működésemet is befolyásolja, hogy mit látok az életben, például szülőként. Persze mikor a kormánypárti médiamunkások odajönnek a tüntetéseken ezt megkérdezni, akkor azt szoktam mondani, hogy ne engem kérdezzenek, hanem azokat, akik ezeket a megmozdulásokat szervezik, akik elmondják majd nekik a követeléseiket. Nekem politikusként az a dolgom, hogy képviseljem azokat az embereket, akik megbíztak ezzel.
– Mit gondol arról, hogy ezekre a demonstrációkra „rátelepedik a politika”?
– Aki ezt gondolja, az a 2000-es évek végen, 2010-es évek elején nem vett részt a magyar politikában. 2005-ben a KDNP a katolikus iskolák védelmében rendezett tüntetést, ahová ezeknek az intézményeknek a diákjait is kivitték demonstrálni. Nagyon másképp nézett ki az ellenzék és a tüntetésszervezők viszonya közvetlenül a 2010-es kormányváltást követően: ma már nincs jelen az, ami akkor volt, hogy kérték az ellenzéket, hogy ne menjenek pártzászlókkal a rendezvényeikre. Az, hogy valaki megjelenik ezeken politikusként, az nem rátelepedés. Kint voltam a katás, a rezsiemelés elleni és tanártüntetéseken is, és senki nem küldött el, sőt: épp a választókerületem polgárai jöttek oda hozzám megköszönni, hogy jelen vagyok és végzem a munkám.
– Ha már pártok: Karácsony Gergely, akinek a pártfrakciójában ül a Parlamentben, azt mondja, hogy 2024-ben a pártok támogatásával, de hivatalosan civil ernyőszervezetek jelöltjeiként kellene indulniuk az önkormányzati választáson. Mit gondol erről?
– Nem vagyok tagja a Párbeszédnek, ami azt jelenti, hogy az erről tárgyalásokon én nem leszek ott. Ez egy taktikai lépés, aminek kapcsán azt kell kiszámolnunk majd, hogy hogyan járnak jobban azok a választók, akik vagy változást szeretnének, vagy éppen hogy szeretnék pozícióban tartani azokat a polgármestereket, akik nekik tetsző intézkedéseket hoztak 2019-es megválasztásuk óta. A magam részéről bele fogok állni a kampányba címkézéstől függetlenülés olyan jelölteket fogok támogatni, akik elkötelezettek a szolidaritás, a fenntarthatóság és az igazságosság mellett, vagy aki partner lakhatási kérdésekben. Ugyanis amikor utcai fogadóórákat csinálok, akkor tízből kilencen lakhatási kérdésekkel jönnek oda hozzám.
– Ez a probléma a választókerületén kívül is jellemző?
– Pikó Andrásék rengeteget dolgoznak ezen az ügyön – két év alatt kétszer annyi bérlakást adtak át, mint az előző, fideszes vezetés négy év alatt –, de ebbe még extra energiákat kellene fektetni. Általánosságban pedig azt tudom mondani, hogy a lakhatási kérdés a társadalom minden részét érinti. Gondoljunk az energia-hatékonysági felújításokra: a magyar lakások hetven százalékára férne rá korszerűsítés, ez brutálisan magas szám. És közben itt vagyunk egy gazdasági válságban, amikor kegyetlen az áremelkedés, különösen az élelmiszereké. A legalacsonyabb jövedelműek pedig pont ezekre, élelmiszerre és rezsire költik a pénzük legnagyobb részét. Ezért ha nem lesz változás, akkor az alsó középosztály, a dolgozók, a szociális munkások, vagy béremelés elmaradása esetén a tanárok is nagyon rossz adóssághelyzetekbe csúszhatnak bele. Az pedig már nem is a hibája, hanem a bűne a kormányzatnak, hogy ebben a szituációban a végrehajtási törvény olyan állapotban van, amilyenné a Fidesz-kormány tette 2020-ban, vagy hogy a végrehajtói kar olyan, amilyennek azt a Völner-Schadl ügy kapcsán látjuk. Ezen változtatni kellene mindenképpen.
– Elhangzott a szolidaritás, ami rendre felmerül az olyan tüntetéseken is, mint a péntek este megrendezendő. Abban a kontextusban szokott előjönni, hogy mikor fognak végre összeérni az olyan sztrájkok, mint a kukásoké és a tanároké. Feladata-e az ellenzéki politikának, hogy egyfajta kovász legyen ebben az együttműködésben?
– Az érdekeket kellene megtalálni a szolidaritáson túl. A tanár, a szociális munkás, a postás és a buszsofőr is ugyanannak a politikai berendezkedésnek az elszenvedője. Tizenkét éve a Fidesz-KDNP az ország versenyképességét egy lefele tartó bérversenyre építi. Érdemes megnézni a német iparkamara áprilisi jelentését, ami leírja, hogy Magyarországra azért érdemes befektetni, mert alacsonyak a bérek és a munkavállalói jogok. Viszont leírja azt is, hogy azért nem éri meg, mert magas a korrupció és instabil a jogbiztonság. És közben látjuk, hogy az állami szektor még a piacinál is rosszabb állapotban van, alacsonyabbak a bérek, amiből egyre nehezebb megélni. Mindez nem valami véletlennek, hanem a kormány gazdaságpolitikájának a következménye. Irdatlan pénzeket költünk arra, hogy nagy, tőkeerős cégek idejöjjenek, csak közben nincs erős kis- és középvállalkozási szektor, ahogy a magyar gazdaságpolitika sem irányul másra, mint a multiknak adott adókedvezményekre. Ezek a pénzek viszont hiányozni fognak a költségvetésből, ezért rosszabb lesz az oktatás és az egészségügy színvonala, hiszen oda nem jut majd pénz. Ez pedig pont azt a termelékenységet rontja, amivel a magyar gazdaság és vele a bérek tudnának növekedni.
