Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke kedden levelet írt a köztársasági elnöknek, Sulyok Tamásnak azt kérve, tisztázza magát a nyilvánosság előtt.
A politikus levelében idézte Sulyok Tamás 2023-as, a kolozsvári Krónikának interjúját: „Édesapám ügyvédként dolgozott Székesfehérváron. A háborút követően ingyen elvállalt egy válóperes ügyet egy olyan asszony védőügyvédjeként, akinek férje a kommunista párt helyi titkára lett. Tudjuk, hogy válóperes ügyben a másik fél nem szokta az alperes védőügyvédjét megszeretni. A párttitkárnak kapóra jött a leszámolás: nemcsak a családunk vagyonát sajátították ki, hanem édesapámra halálos ítéletet mondtak ki.” Ehhez hozzáfűzte, édesapja úgy úszta meg a kivégzést, hogy 10 évig az ország másik felében bujkált papírok nélkül.
Ám a múlt héten Karsai László történész a hvg360-on arról írt, hogy Sulyok Tamás édesapját, Sulyok László székesfehérvári ügyvédet soha senki, így a népbíróság sem ítélte halálra. Az kétségtelenül igaz, hogy bujkálni kezdett, de már 1945 tavaszán, mivel 1944. június 17-én a Fejérmegyei Naplóban Zászlóbontás címmel cikket közölt, melyben Baky László és Pálffy Fidél nemzetiszocialista pártjához való csatlakozásra szólított fel. Karsai professzor szerint érthető, hogy a háború után Sulyok László elbújt, de e cikkéért a korabeli népbírósági gyakorlatot ismerve legfeljebb pár hónap börtönbüntetésre ítélték volna. Ügyét egyébként 1949-ben újra elővették, de 1950-ben megszüntették a nyomozást, mivel több ügyvéd kollégája azt vallotta, hogy a cikket nem ő, hanem egy cisztercita nyilas pap írhatta Sulyok neve alatt – írta Kunhalmi.
Karsai után Ungváry Krisztián történész közölt a Telexen véleménycikket Sulyok Tamás édesapjáról. Szerinte „nem volna szükség ezekre a hazugságokra, ha Sulyok nem próbálná a kommunizmus áldozatának beállítani saját magát és apját”. A történész arra is kitért, hogy halálos ítélet helyett még a vádemelésig sem jutnak el a hatóságok, majd aztán 1949-ben is csak azért porolják le az ügyét, hogy végleg ad acta tegyék. Ungváry szerint ennek „a Sulyok László jelentéktelenségén túlmutató oka, hogy Sulyok már az 1944-es cikkében is arról írt, hogy a nemzetiszocialista államban az uralom a munkásé lesz”. Ungváry arról is írt, nem került elő bizonyíték, ami igazolta volna, hogy Sulyok László bármilyen szinten is érintett lett volna akár a holokausztban, akár a későbbi nyilas hatalomátvételben, így még az állambiztonsági megfigyelésére sincs adat, holott a nyilas vagy nemzetiszocialista múlttal rendelkezők esetében ez gyakori volt. Vagyis ez Sulyok Tamás azon állítását is megkérdőjelezi, hogy az állambiztonság még a 80-as években is megfigyelte a családját.
Arra is felhívta Ungváry a figyelmet: ha valakit, mint megátalkodott szélsőjobboldalit tart megfigyelés alatt az állambiztonság, annak a fiából bajosan lesz jogász, mert egyszerűen nem vették volna fel a jogi egyetemre. „Ennyi ellentmondó információ, ennyi logikai bakugrás után kijelenthető, hogy életszerűtlen az a történet, amit Sulyok Tamás előad. Lehetetlen másra gondolni, mint arra, hogy Sulyok valótlanságai egyúttal tudatos hazugságok is” – állapította meg Ungváry.
Kunhalmi Ágnes felhívta a figyelmet, hogy Sulyok Tamás egyik történész állítását sem cáfolta, és a sajtó megkeresésére sem reagált. Ezért aztán országgyűlési képviselőként a következőket kérdezi: Ismerte-e Ön valójában édesapja igazi történetét? Ha ismerte, miért nyilatkozott olyat, amely szemben állhat a történelmi valósággal? Milyen célból nyilatkozott; édesapját kívánta-e védeni, vagy más oka volt erre? Ön jogászprofesszor, évekig az Alkotmánybíróság elnöke is volt. Nem merült fel Önben, hogy egy halálos ítéletet utóbb megfelelő jogi eljárás keretében meg kellett volna semmisíteni?
Az MSZP társelnöke szerint a köztársasági elnöknek a közvélemény számára ezen alapvető jelentőségű kérdésről nyilatkoznia kell, különösen amiatt, mert köztársasági elnökké történt megválasztásakor arról beszélt, hogy a jogállamiságot védő, transzparens államfői tevékenységet kíván folytatni. Kunhalmi szerint a válasz szükséges ahhoz, hogy Sulyok Tamás kifejezhesse a nemzet egységét, és őrködhessen az államszervezet demokratikus működése felett.
