Egy uniós döntés következtében 2021. júniusától a nagy tech cégeknek fizetniük kell, amennyiben felhasználják az online médiatermékek cikkeit. Ez főként a Google-t, a Facebook/Metát és a Microsoftot érinti – van ország (Kanada), ahol a kiadók elérték, hogy a keresőmotoráról ismert multicég minden egyes, a kiadó által foglalkoztatott újságíró után annak bérének harmadát, vagyis újságíróként (!) évente 20 ezer dollárt kifizet a kiadóvállalatnak, idén már összesen 100 millió kanadai dollár értékben. Hadd mondjunk egy másik példát is: a nyolcvan kiadó közel 400 lapját tömörítő SEPM nevű francia szakmai szövetség 20 millió euró/év értékű keretmegállapodást írt alá a Google-lel két éve. A tét nagy, és a kérdés az: mindazt a szellemi terméket, amelyet egy szerkesztőségben előállítanak, hogyan lehet üzleti eredménnyé alakítani az online világban – egy olyan térben, amelyet multicégek uralnak azáltal, hogy határokon átnyúló online szolgáltatásokat építettek a kiadók által előállított médiatartalmakra.
Magyarországon más stratégiát választott a keresőóriás, mint Kanadában vagy Franciaországban: az Extended News Previews programja keretében megalázóan alacsony összeget kínált a kiadóknak, amennyiben aláírják velük a szerződést a tartalmaik felhasználásáról. Ezt az összeget nem egy nyilvános kalkuláció alapján, hanem hasraütés-szerűen ajánlották fel: a Magyar Hang esetében legutóbb évente 126 eurót, vagyis mai árfolyamon ötvenezer forintot fizettek volna, ha elfogadjuk.
Nem írtuk alá a megállapodást: már tavaly csatlakoztunk a Repropress Egyesülethez, a hazai sajtókiadók közös jogkezelő szervezetéhez. Ennek a szervezetnek a célja, hogy külföldi példák alapján egységesen lépjen fel a multicégek ellen, közösen képviselve a hazai kiadók érdekeik. A multinacionális platformoknak pontosan ezzel ellentétesek az érdekeik: leszalámizva a kiadókat zárt ajtók mögött, átláthatatlan feltételek alapján megkötött egyedi megállapodásokkal minél kevesebb pénz kifizetni. A helyzet megértéséhez fontos tudni: ezek a platformok az elmúlt években tulajdonképpen szétverték a magyar hirdetési piacot. A Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) vezetője, Kovács Tibor tanulmánya szerint bár a teljes magyar reklámpiac 2008 és 2021 közt 79 százalékkal nőtt, a nyomtatott lapokat kiadó cégek hirdetési bevétela 39 százalékkal csökkent. Mindeközben a globális platformokhoz menő reklámköltés – bár alacsony bázisról, de – 27-szeresére nőtt. 2019 óta a keresőalapú hirdetésekre való költés meghaladja a printreklámköltést.
A Repropress a hazai helyzet alapos elemzése a külföldi példák feldolgozása után elkészített egy 120 oldalas hatásvizsgálatot, és kidolgozott egy módszertani javaslatot a magyar kormány számára egy díjszabásra, amely milliárdos nagyságrendű bevételt jelentett volna a hazai kiadói piac számára a multicégektől, jogdíj formájában. Ez megteremtette (volna) a lehetőséget arra, hogy EU szerzői jogi direktívája nyomán átültetett jogszabályi változás nyomán a hazai sajtókiadók az eddig ingyenes felhasználás helyett bevételhez jussanak az általuk – jelentős szellemi és anyagi ráfordítással – előállított tartalmak után. A Repropress célja az volt, hogy a kiadói szerzői jogdíjak transzparens módon, mielőbb bevezetésre kerüljenek és a gazdasági erőviszonyokat valamelyest egyensúlyba hozzák. Egy jövőálló kompenzációs rendszert akartak elérni a digitális környezetben.
A Repropress a díjszabásában a keresőszolgáltatók kapcsán 5 százalékos, a közösségi tartalomszolgáltatók kapcsán pedig 3,6 százalékos díjarányt határozott meg javaslatában. Ennek alapján összesen 4,3 milliárd forintra becsülte a 2022-re fizetendő jogdíjak teljes összegét – ennyit kapott volna a hazai kiadói szakma azon része, aki csatlakozott a kezdeményezéshez.
Időközben viszont történt egy érdekes közjáték: a kormány megszavazta a szuverenitásvédelmi törvényt. Az MLE vezetője, Kovács Tibor levélben kérte a korábbi köztársasági elnököt, Novák Katalint, hogy ne írja alá a jogszabályt, mert az „alkalmas lehet arra, hogy veszélyeztesse, korlátozza a sajtószabadságot, megnehezítse a szerkesztőségek, újságírók, így a médiavállalatok munkáját”. A közleményen annyira berágtak a kormánypárti MLE-tagok, hogy otthagyták a szervezetet. Kilépett a Mediaworks, az Index és több más kisebb kiadó is, ráadásul a Mediaworks azt kérte nyilvánosan a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácstól, hogy mondja fel azt az MLE-vel kötött a szerződést, ami többek között a sajtóetikai vétségek kivizsgálására vonatkozott. Fontos részlet, hogy a Mediaworks ugyan kilépett az MLE-ből, de maradt a Repropressben, vagyis ők is érdekeltek voltak abban, hogy a szervezet minél nagyobb összeget tudjon kicsikarni a Google-től és társaitól a magyar lapkiadók számára.
Mindez nem hatotta meg a kormányt – ugyan információnk szerint egészen február végéig úgy tűnt, hogy az igazságügyi miniszter és a szakhatóság elfogadta a Repropress javaslatát a díjszabásokra, végül mégis a multicégek mellett tették le a voksukat: nem hagyták jóvá a sajtókiadványok kiadóinak védelmére vonatkozó jogok kapcsán benyújtott díjszabási javaslatukat. Nem tudni, hogy a döntést a bosszú vezette-e (arra gondolva, hogy más forrásból, például állami hirdetésekből kompenzálják a nekik kedves orgánumokat), vagy csak egyszerűen veszélyesnek tartották, hogy százmilliós bevételekhez, ezáltal lélegzethez jussanak a független sajtótermékek.
A Repropress közleményében sajnálattal vette tudomásul a a szakhatóság (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala) és az igazságügyi miniszter döntését. Azt írják, az elutasítás egyik következménye, hogy hosszú idő telhet el anélkül, hogy a kiadók jogos igényüket méltányos mértékben tudják érvényesíteni, és ennek köszönhetően a hazai sajtópiac még rosszabb állapotba kerülhet.
Mi pedig maradtunk a tanulsággal: a kormány a hazai tulajdonú médiavállalatok helyett megint a multik érdekei szerint döntött.
