Hogyan lehet majd ellátni az egyre növekvő emberiséget elegendő termőterület nélkül? Lehet-e növényt termeszteni egyáltalán termőföld nélkül? Mindannyiunkat érintő kérdések ezek, hisz már most nyolcmilliárdan élünk a Földön, miközben egyre szűkülnek a kihasználható területeink. Az ENSZ mezőgazdasági szervezete, a FAO szerint 2050-re 70 százalékkal kellene növelni a globális élelmiszer-termelést az éhezés elkerülése érdekében. De vajon mivel lehetne helyettesíteni az eddig megszokott módszereket?
Dickson Despommier, a Columbia Egyetem mikrobiológia-professzora már a kétezres évek elején előre látta, mekkora veszély fenyegeti az emberiséget, ezért fejlesztette ki a vertikális gazdálkodás modern koncepcióját. A mesterséges világítással, fejlett hidropóniával működtetett függőleges „farmok” a klasszikus mezőgazdasági formával ellentétben nem talajhoz és évszakhoz kötöttek, így stabilabb és hatékonyabb termesztési körülményeket biztosítanak egész évben, ráadásul nem szennyezik a környezetet és nem roncsolják az ökoszisztémát. Az így elültetett növények egy speciális keringetőrendszer segítségével jutnak a megfelelő mennyiségű, tápanyaggal dúsított vízhez, a vertikális kertek legnagyobb előnye pedig, hogy szinte bármilyen zöldség vagy gyümölcs termeszthető általuk otthoni környezetben, időjárástól függetlenül.
Ha valaki kellő motivációt érez magában ahhoz, hogy kipróbálja a módszert, első körben érdemes felkeresnie a Margit-negyed program részeként a Frankel Leó úton – az egykori Népgőzfürdő tőszomszédságában –, július elején megnyílt Seedie üzletet, ahol különböző hidropónikus rendszerekkel lehet megismerkedni. A bolt vezetője, Ujfalusi Péter mechatronikai mérnöknek tanult, de az utóbbi években a klímaváltozás okozta elsivatagosodás – amely pár éven belül Magyarországon is súlyos probléma lesz – megakadályozására, visszafordítására próbált meg releváns megoldást kifejleszteni. Az általa megalkotott, úgynevezett mesterséges fák – amelyeknek fő eleme a már említett hidropónikus rendszer – lehetővé teszik a száraz, elsivatagosodott területek visszazöldítését, élhetővé tételét. A három-négy méter magas „fák” testét egy épített szerkezet adja, amelybe különböző növényeket lehet ültetni, ezek gyökerei körül nincsen föld, hanem agyaggolyó, kőzetgyapot tartja a felszínen azokat, illetve bizonyos fokig biztosítja a nedvességet.
Ujfalusi Péter most épp azon kísérletezik, hogy a búzafű gyökeréből tudjon erős és hatékony, de idővel teljesen lebomló hálót létrehozni erre a célra. A növények a zárt rendszerben keringetett vízből nyerik ki a számukra szükséges forrásokat, ennek a módszernek köszönhetően pedig a folyadék nem vész el. A valódiakhoz hasonlóan a mesterséges fáknak is van lombkoronája, amely árnyékot és teret ad a törzsön elhelyezkedő növényeknek, de az épített szerkezet a szél és ezáltal a por ellen is védelmet nyújt. Az így elültetett cserjékkel, futónövényekkel két-három év alatt akkora zöld felület jöhetne létre – és ezáltal a mikroklíma is átalakulna –, amelyet egy valódi fa csak öt–nyolc év alatt képes elérni. Ugyan ezek a növények idővel elpusztulnak, de humusszá alakulnak, így pedig tápanyaggal látják el az elsivatagosodott, és emiatt már halottnak tekinthető talajt. Hogy mennyire életképesek ezek a „fák”, azt modellezni képtelenség, csak a gyakorlatban lehetne valójában felmérni, ahhoz viszont megfelelő területre van szükség.
Ujfalusi Péter a mesterséges fák ötletével megkeresett több céget, de elutasító választ kapott, mondván: amíg egy földlabdás fa húszezer forintba kerül, addig egy mesterséges fa költsége 100-200 ezer forint körül mozog, így nem éri meg befektetni ezekbe, még akkor sem, ha a jövőnk szempontjából fontos lenne. Ráadásul az épített növényeket akár városi környezetben is lehetne használni, hisz a gyökerek nem nőnek bele a meglévő infrastruktúrába, kábelekbe, csövekbe, ahogy az alakjuk, méretük is szabályozható, és így nem foglalnak annyi helyet, mint a földlabdás változatok. Ujfalusi Péter épp ezért azzal a céllal is hozta létre a Seedie üzletet, hogy a jövőben az itt befolyt bevételből Kecskemét környékén megvásároljon egy tesztelésre alkalmas földet, hátha a későbbiekben valódi igény mutatkozik majd a fái iránt. De térjünk vissza a vertikális növénytermesztéshez.
A Seedie-ben egyszerű alapanyagokból, különféle PVC-csövekből, polcrendszerekből épített, fenntartható és környezetbarát beltéri növénytermesztő rendszerekkel lehet megismerkedni. Ez a technológia víz-, és helytakarékosságot tesz lehetővé, ráadásul ily módon a növények többszörösét lehet megtermelni annál, mint egy szimpla balkonládában. A vertikális növénytermesztés legfontosabb része napfény hiányában a megfelelő fényforrás: vannak külön erre a célra kifejlesztett vörös és kék fényű izzók. A vörös fénytartomány a fotoszintézist támogatja, de a megfelelő fejlődéshez a kékre is szüksége van a növényeknek.
A Seedie alapítója jelenleg azzal kísérletezik, hogy energiatakarékos LED-ekkel is el lehessen érni az optimális megvilágítást. Ujfalusi Péter az egyes megoldások hatásait is bemutatja az üzletben: különböző színű és melegségű fények alatt most épp babok növekednek. Ugyanilyen lényeges a megfelelő ültetőközeg is, hiszen meg kell akadályozni az algásodást, ami elvonja a növénytől a szükséges oxigént. Olyan anyagra van tehát szükség, ami befedi a növényt tartó lyukat, hogy a víz ne kapjon fényt. Ezekkel kapcsolatban is hasznos tanácsokat tud adni a Seedie vezetője. A boltban lévő rendszereken terem még paradicsom, kapor, menta, borsmustár, de gyökérzöldségekkel – retkekkel és céklákkal – is kísérletezik Ujfalusi Péter. Mint mondja, érdemes egy rendszeren belül két-három fajta növényt ültetni, figyelve arra, hogy hasonló legyen a vízigényük. A Seedie-ben látható vertikális farmokat meg is lehet vásárolni, de egyedi igényre szabott változatok rendelésére is lehetőség van.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/33. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg augusztus 18-án.
