Erről mást gondolunk mindhárman, még ha egyes dolgokban összecseng is a véleményünk. Hogy pontosan mit, az mindjárt kiderül. A Da bibere második kiszemeltje a Mörk Pincészet 2020-as Furmintja volt a „Mészkemencé”-ből. Poharat a kézbe!
Ha létezik Furmint-paradoxon, talán a következőképpen lehet megfogalmazni: a fajta relatív semleges ízjellemzői miatt hangsúlyosan várjuk el tőle, hogy mutassa be a termőhely adottságait (a szakirodalminál jóval szélesebb tartományban értett terroirt), mégis mindig a tokaji jelleghez mérjük. „Mi mind egyéniségek vagyunk” – mondja kórusban a megannyi magyarországi Furmint (egyéb nevein Som, Szigeti, Silinger, Zöldszőlő). Érdekes Hamvas megfigyelése, miszerint minél ízesebb egy szőlő, annál kisebb eséllyel ad nagy bort. Még a Furmint-rejtély része az is, hogy bár Gincsai Tamás, a tokaji Holdvölgy Pincészet főborásza szerint a fajta aromatérképe a legösszetettebb; a Furmint egy soksávos autópálya a kültelki bekötőutak tengerében – még sincs négy-ötféle Furmint-stílus vagy -iskola.
A fajta eredetét a rivális szerb, horvát és dél-olasz jelölés dacára Magyarországra tesszük, s ha ez nem is volna igaz, hogy mára igazi hazája nálunk van, percig sem kérdés. Elnevezésében a latin frumentum franciás alakját sejtik, ami gabonát jelent – vagy az érett kalász és szőlő színbéli hasonlósága, vagy a cukortornászó szalmán aszalás okán. Őse jó eséllyel az a Hajnos zöld (Gouais Blanc), amely mások mellett a Chardonnay-val, Gamay-val, Rajnai rizlinggel és Aligotével gazdagítja rokonságát. Teljes telepített területe Európában 4000 hektár, aminek 96%-a Magyarországon, közel 70%-a pedig a Tokaji borvidéken található.
Mit keres az északi parton?
Azért nem újdonság itt, ha ezt sugalltam volna: az akali Pántlika-dűlőben az 1870-es években, azaz a filoxéra után a piaristák már letűztek pár tőkét belőle. De ha igaz, hogy a Furmint az a színész, aki a legkülönfélébb szerepek eljátszására is alkalmas, s mintegy gazdatestként adja át magát a termőhelyi adottságok kénye-kedvének, miért nem csak Tokaj, Somló és Badacsony, ezek a minden ízükben ásványos-gazdag vidékek próbálkoznak vele? A kérdés jogos, ha diszkriminatív is. Még a Balatonfüred-Csopaki borvidék igen változatos talajszerkezete mellett is. Hisz van itt márga, dolomit, mészkő, vörös homokkő, vörös agyag, redzina, helyenként löszös bemosódások (néhány borász címkén is kommunikálja ezt a sokféleséget, gondoljunk csak a Szent Donát Márga, Magma, Élet a Marson fantázianevű tételeire). Ám, ami képes az Olaszrizlinget szinte kisajátító sokarcúsággal cizellálni – minimum a karbonátos és hematitos alapkőzet említendő itt –, nem biztos, hogy a Furmintot is képes pályára állítani. Legalábbis az utóbbi időkig a legmagasabb polcos helyi Furmintokat is kenterbe verte nálam egy tokaji pinceátlag. Vagy somlói (ami ugye Szigeti), ha badacsonyi nem is mindig. Szóval fel van adva a lecke!
Birtok és pincészet
Végre egy elsőgenerációs borász, aki nem az ükszülők és a Napa-völgyi utazás metszéspontjában fogalmazza meg hatványozottan unalmas hitvallását „hagyomány és innováció” tekintetében! A pincészet 2012-ben kezdte meg működését a 2007 óta vásárolt területeken, melyek Dörgicse Mészkemence-dűlőjében fekszenek, összesen mintegy 5,5 hektáron (ebből közelítőleg 4 hektár a termő). A birtokkal együtt vásárolt négyévtizedes Sauvignon blanc-ültetvény után a 2013-ra „vadbiztossá” tett területeken új fajtákat telepítettek: még az évben Olaszrizling és Cabernet franc került elültetésre, 2015-ben Irsai Olivér és Furmint, 2016-ban Sauvignon blanc, Kékfrankos és Chardonnay, míg 2017-ben Rozália (az egyre izgalmasabb tételeket adó fajta megér majd egy külön misét is). 2016 más szempontból is fontos év volt Mörkék életében, a Fenye-hegyen (a Balatonakali felett rész mandulavirágzásáról is híres) vásárolt pincékkel idős Olaszrizling- és ezredfordulón telepített Cabernet sauvignon-ültetvény is tulajdonukba került. Ami külön dicséretes: a szőlőművelés teljes egészében ökológiai szempontok figyelembevételével történik! A telepítésekkel párhuzamos eszközfejlesztésnek hála, Mörk András – nagyon helyesen! – a hagyományos „házi borkészítés” fortélyainak elsajátítása után kezdett csak a szőlőfeldolgozás, erjesztés és érlelés modernebb módozatai, így a hűtött erjesztés vagy a battonage, azaz a seprőkavarásos érlelés technológiája felé fordulni.
Fotó: Mörk Pincészet
Kóstolójegyzet
Furmintus interruptus!
Ha színt kell vallanom, hogy melyik a legkedvesebb fehérborom, gondolkodás nélkül a Furmintot mondom. Régi kapcsolat a miénk, ha lényegemet egy bor adná, a Furmint lenne az – a mostani tétel azonban eléggé összezavart.
Sok éve egyik jó barátomnak egy kisgyerekes hölgy volt a kedvese. Egy nap találkoztak kedves főiskolai irodalomtanárunkkal, aki nagy hirtelen nem tudta hová tenni a kisfiút, és erről utólag úgy vallott színt a maga ironikusan tapintatos módján: érezte, hogy nem hasonlít, csak emlékeztet. Kicsit magam is így vagyok ezzel a borral. Kétségtelenül Furmint! Egészen máshonnan melenget, mint bármely más bor, van benne valami őserő. Az indulása is egészen ínyemnek való: bodzás-körtés ízek kúsznak fel az első kortyokkal. (Egy öreg körtefa őszi termését képzeljék ide, az érettség előtti legutolsó pillanatban.) Aztán birsalmasajtos zamatát és illatát is megvillantva már-már ammóniás felhangokkal keménykedik – és ér a csúcsra. Amikor még jócskán van a pohárban. A kóstolás végére nemcsak a palack ürült ki, hanem maga a bor is: valahogy túl hirtelen elillant belőle minden. Szinte faképnél hagyott bennünket. Furmintus interruptus!
Létezhet olyan, hogy a fajta leuralja a terroirt? Erős egyéniség a Furmint, mégsem gondolnám ezt, főleg, hogy úgy tűnik, a dörgicsei harcban kissé erejét is vesztette. Inkább valami garabonciásságot orrontok, ami türelemre int. Fogok én még Mörk Furmintot inni, a vágyam nem lankadt. (Bérczessy Gergely)
A szerzők felvétele
Erre még visszatérünk
Milyen elvárásokkal ül le az ember egy palack Furmint mellé? Én úgy vagyok vele, hogy nem elsősorban meglepetésekre vágyom, inkább a jól ismert, mégis megunhatatlan jegyeket keresem. Szeretem azt az otthonosságot, amit egy jól sikerült Furmint nyújtani tud. Mint a nagyapám ezerszer meghallgatott, mégis újra és újra elmeséltetett történetei. Ebből következik, hogy határozott elképzelésem van arról, mit szeretnék kapni egy pohár Furminttól, és ha mást kapok, kissé kellemetlenül érzem magam.
A Mörk Furmint külső jegyeiben hozta azt, amit várhatunk tőle: gyönyörű aranysárga árnyalatok uralják, a mozgása is kifejezetten vonzó. Van benne anyag. Az első kortyok után viszont meglepően karcsúnak éreztem, sem illatok, sem ízek terén nem hozta azt, amit vártam tőle. Mentségére legyen mondva, hogy túl hidegen kezdtünk hozzá, több mint negyedóra kellett neki, hogy ébredezni kezdjen.
A második pohárnál már új arcát mutatta a bor. Először a gyümölcsös jegyek bújtak elő belőle, a citrus, a birs, majd kinyílott benne a Furmint is vadkörtés, barackos és vaníliás aromákkal. A lecsengésében a málna is megjelent. Ahhoz képest, hogy kifejezetten fiatal tőkékről származott a szőlő, a savak egyensúlyban voltak. A harmadik pohár aztán ismét meglepetést okozott. A szépen felépült Furmint egy csapásra kiüresedett. Ízében a vanília és a citrus tartott ki legtovább, lecsengésében a bonbonmeggy. Az illatok ekkorra szinte teljesen elillantak.
Nehéz néhány gondolatban összegezni azt, hogy mit kaptam ettől a Furminttól. Leginkább ígéretet. Azt, hogy néhány év múlva, amikor a tőkék korosabbak lesznek, mindenképp újra kell kóstolnom. A tehetség ott bujkál benne, az nem vitás. (Csécsi László)
A szűk frekvencia*
Zavarban vagyok. Ez a bor ugyanis, szögezzük le, nagyon jó! De mégis van valami. Fiatal atléta jut eszembe róla. Beáll a rajtgépbe, majdnem kiugrik, végül mégis beragad. A többiek után ered, fél távnál beéri őket, az élbollyal halad. Ifjú izmai, amik eddig szinte röpítették, besavasodnak, mozgása szétesik, a mezőnnyel ér be. Nyolcszáz métert fut, de mintha egy marathóni távot loholt volna, úgy roskad össze. És nem a bor fiatal, ha így értenék: a szőlő kamasz még (persze a fajta mértékével a bor sem épp aggastyán, ráadásul már ’21-es öccse is pályán van). Furmintot tizenöt évnél fiatalabb tőkéről csak kivételes helyen lehet szűrni.
Világos aranysárga szín, kitöltve furmintosan olajos; szép extrakt, jó alkohol sejlik fel. Illata fajtajelleges, bár feltűnően lassan nyílik, talán kicsit hidegen is álltunk neki. A savak gyönyörűen idomítottak, de elsőre kevéssé izgalmasak. Szájban kicsit megjáratva kellemes fülledtség árad belőle, szép alapanyagról mesél. Reménykedve töltöm a második poharat. És bamm! Berobbannak a gyümölcsök, körte, túlérett birs (birsalmasajt?), lenge botritisz, szépen adagolt hordófűszerek, törökméz, dió, kis fa. A savak mint ragyogóra csiszolt kristályok tündökölnek a kortyban, a fajtajelleg túltekert basszusként dübörög a lecsengésben. Megérkezik a Furmint a maga lehengerlő egyértelműségével, tisztaságával, amit kifinomultságban, összetettségben csak Rajna és Mosel menti Rieslingekhez lehet mérni.
De kifullad. A harmadik – utolsó – pohár menthetetlenül elfárad. Felerősödik a hordóvanília, illatban is, ízben is, a pompás gazdagság pillanat alatt szertefoszlik, egyébként nem zavaró, de nehezen magyarázható finomseprő és héj üt ki, a szépen lekerekített savak arctalanná válnak, a lecsengés kiürül – kitör a zűrzavar. Kicsit kásás a hang, surrog-sistereg az adás, de a nagy tehetségeknek járó türelemmel örülök annak a szűk frekvenciának, amin éteri tisztasággal szólal meg. (N. Fejérváry Gergő)
Nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy amit írunk, azt még csak nem is a borról írjuk, hanem arról a palack borról, amit megittunk. Az összes többi másokra vár.
Adatok:
• Évjárat: 2020 (október 20-i szüret)
• Jelleg: száraz (maradékcukor: 4,4 g/l)
• Szüret: október 20., töppedt fürtök, 20%-ban aszúsodott szemekkel.
• Eljárás (erjesztés/érlelés): Szüretet követően bogyózás, majd egynapos héjon áztatás. Ezt követően préselés, a must ülepítése, tartályban erjesztés után 200 literes hordóban egyéves érlelés.
• Savtartalom: 6,7 g/l
• Alkoholtartalom: 14,5%
• Megvásárolható: a 2021-es tétel limitált palackszámban (220) a pincénél (érdemes sietni!)
• Budapesten: BoRock Borszaküzlet
