Két NATO-tagállam hadihajói állnak egymással szemben a Földközi-tengeren: a török és a görög flotta néz farkasszemet. Az Európai Parlament külügyi bizottsága egy napon belül hallgatta meg a kialakult helyzetről a görög és a török külügyminisztert. Miltiadis Vavritsiotis görög tárcavezető elmondta, csakis az önmegtartóztatásuknak köszönhető, hogy eddig nem történt fegyveres konfliktus.
Ez alapján úgy tűnik, hogy az amúgy is hagyományosan kiélezett görög-török viszony újabb szintet lépett. A görögök és a ciprusiak azt sérelmezik, hogy a török olajfúró cégek az ő területükhöz tartozó kontinentális talapzatban végeznek ígéretes próbafúrásokat, és a kitermelést is meg akarják kezdeni.
A törökök ezt nem ismerik el, szerintük olyan területen dolgoznak, amely egyik államhoz sem tartozik. Az Európai Unió már többször kiállt két tagja mellett, de ennél sokkal több nem történt. Az uniós külügyminiszterek augusztus végén Berlinben találkoztak, amelyet követően Josep Borrell külügyi főképviselő azt mondta, hogy tárgyalásos megoldást kell találni. Erre egy hónapot adott a főképviselő azzal, hogy ha ez nem sikerül, akkor jöhetnek a szankciók, amelyről azonban a szeptember 24-25-i állam- és kormányfői találkozón kell dönteni.
A tagállamok egyhangú felhatalmazására van szükség ehhez, de kérdés, hogyan kell értékelni Szijjártó Péter magyar külügyminiszter nyilatkozatát, aki a berlini csúcs után a kérdést a migrációval és a magyar érdekekkel kötötte össze. Szijjártó akkor ezt mondta: „Természetesen tiszteletben tartjuk az ő (mármint Görögország és Ciprus – a szerk.) álláspontjukat, főleg, hogy területi integritásukra és szuverenitásukra hivatkoznak, ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy a Törökországgal való együttműködés fenntartása az Európai Unió számára kritikus fontosságú, hiszen négymillió illegális migráns megjelenése Európában, praktikusan Magyarország déli határánál, mindenképpen egy olyan jelenség, amit el kellene kerülni.”
Miltiadis Vavritsiotis azt is mondta a külügyi bizottságban, hogy a Görögország hajlandó a kérdést a Hágai Nemzetközi Bíróság elé utalni és megbízni az ott születő döntésben, de „a fegyverek árnyékában nem lehet tárgyalni, ezért a török hajókat azonnal vissza kell vonni”.
Nem nehéz azonban nem észrevenni, hogy Törökország egyfajta hegemón szerepre törekszik a térségben. Fegyveres erőket vetettek be Szíriában, és katonai erővel támogatják a lázadó hadurakkal szemben a hivatalos kormányt, amely egyébként az EU támogatását is élvezi. Mindemellett folyamatosan zsarolják az Európai Uniót a menekültek „elengedésével” és elsőként ezzel kapcsolatban is Görögországgal keverednek konfliktusba.
Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter azt mondta, hogy készen állnak a párbeszédre, de bírálta a görög kormányt, amely elutasította számos tárgyalásos javaslatukat. Azt is mondta a török politikus, hogy az EU „vakon” állt Görögország és Ciprus oldalára annak ellenére, hogy bírósági ítélet is kimondja: az EU-nak „nincs hatásköre” a tengeri ügyek rendezésére. Szerinte elfogadhatatlan az, hogy olyan görög sziget közelében nem fúrhatnak a tengeren, amelyik mindössze két kilométerre van a török partoktól.
Van még egy csavar az ügyben: napirenden vannak a szankciók Belarusszal szemben is. Ciprus azonban jelezte, hogy ők ezt akár meg is vétózzák, ha nem születik hasonló döntés Törökországgal szemben is.
