Valószínűleg történelmet írt Orbán Viktor azzal, hogy egy döntésnél kiment a tanácsteremből az uniós állam- és kormányok értekezletén. Amikor viszont bent maradt, akkor megvétózott egy másik ügyet.
Brüsszelben és Európa-szerte nagy sikerként könyvelik el, hogy a tagállami vezetők – Orbán Viktor nélkül – úgy döntöttek, hogy megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával (és Moldovával). És ennél sokkal kisebb mértékben fájlalják, hogy végül egyelőre nem sikerült a költségvetés módosítását végigvinni, benne Ukrajna pénzügyi támogatásával. Utóbbi útjában Orbán Viktor áll, azonban a tagállamok szerint ha erről egy hónap múlva sikerül dönteni, akkor sincs veszve semmi, ha pedig akkor is ott lesz a magyar vétó, akkor még mindig megoldható lesz 26-os körben, Magyarország nélkül, az uniós költségvetésen kívüli pénzügyi eszközzel.
Volt, aki úgy fogalmazott, hogy két ilyen súlyú engedményt nem lehet elvárni egy nap a magyar miniszterelnöktől. Lattmann Tamás alkotmányjogász azt mondta a Magyar Hang brüsszeli tudósítójának, hogy formailag teljesen rendben volt az, hogy Orbán kiment a teremből, amikor az ukrán csatlakozásról döntöttek – így aztán nem volt ellenvélemény. Nincs szükség ugyanis arra, hogy minden tagállami vezető jelen legyen a konszenzusos döntéseknél. A vezetők döntése azonban csak egy politikai útmutatás a tagállamoknak, teszi hozzá Lattmann, a formai döntést majd a miniszterek tanácsában lehet meghozni, a vétóval ott is élhet Magyarország. Ez a megoldás azonban nem gyakori. Sőt. A valószínűleg legtapasztaltabb EU-s újságíró, a belga Jan Werts közel ötven éve tudósít az uniós eseményekről és három könyvet is írt a témában, többek között az uniós döntéshozatalokról. Werts azt mondja, hogy a kezdetektől, 1975 óta követi a csúcstalálkozók eseményeit – a mostanihoz hasonló eset azonban soha nem fordult elő. Vagyis a gyakorlatban ez az úgynevezett konstruktív távolmaradás nem létezik az állam- és kormányfők tanácsában.
Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója pénteken délelőtt újságíróknak úgy fogalmazott, hogy „az első pillanattól fogva azt mondtuk, hogy a bővítés nem kapcsolódik semmilyen pénzügyi kérdéshez. Ez egy külön kérdés.” Vagyis ezért nem vétózott a miniszterelnök az egyik és vétózott a másik kérdésben. „A költségvetés módosítása azonban közvetlenül érinti a magyar költségvetést is” – tette hozzá.
Mindenesetre már most megfogalmazódnak aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy milyen precedenst teremthet ez az eset. Nikosz Hrisztodulidisz ciprusi elnöke azt mondta, hogy szerinte ez az eset negatív példát mutat. „Az EU sikere az évek során a párbeszéden keresztüli döntéshozatal volt, amikor minden tagállam közös megközelítésre jutott” – szögezte le. Gitanas Nausėda litván elnök azt mondta a bővítési döntésről: „Nagyon büszke vagyok arra, hogy európai vagyok, és ezt a politikai jelzést el kellett küldenünk Ukrajnában élő barátainknak.” Nausėda felidézte, hogy a tárgyalóteremben „ilyen-olyan” volt a hangulat, mivel az EU vezetőinek nem sikerült megállapodniuk egy 50 milliárd eurós összeg ukrán segélycsomagról.
Leo Varadkar ír miniszterelnök egyértelműen fogalmazott, amikor arról beszélt, hogy van mód Orbán Viktor magyar miniszterelnök megkerülésére, ha új pénzügyi segélyt kell kapnia Ukrajnának. „Lehetséges, hogy a 26 tagállam kétoldalú alapon biztosítsa a pénzt – nem a többéves pénzügyi kereten keresztül, nem az uniós struktúrából, vannak megoldások” – mondta. Philippe Lamberts, a Zöldek EP-frakcióvezetője pedig így kommentált: „Orbán Viktor magyar miniszterelnök meghátrált az Ukrajnával szembeni vétóval való fenyegetéstől. Ha azonban ez egy tízmilliárd eurós megvesztegetés eredménye, akkor ez elfogadhatatlan üzletkötés az EU számára”. Második mondatával a belga politikus arra utalt, hogy egy nappal az ukrán tagsági tárgyalások megindításáról szóló döntés előtt az Európai Bizottság több mint 10 milliárd eurót szabadított fel Magyarország számára – igaz, további több mint 21 milliárd euró továbbra is zárolva maradt.
