Képzeljük el a következő helyzetet: lakásunk közelében új kisbolt nyílik, és kíváncsian elmegyünk kipróbálni. Nagyon kedves az eladó, az árukészlet is megfelelő, veszünk ezt-azt. Búcsúzáskor a kasszás azt mondja: ha visszatérünk hozzá vásárolni, a jövőbeni költéseinkből ad nekünk két-három ezrelék kedvezményt, de cserébe egy nagy, kockás füzetbe akkurátusan felírja, mikor mit vettünk. Örülnénk az ajánlatnak, vagy kinevetnénk? Aggódnánk, hogy pontosan tudja, mikor vásároltunk óvszert vagy tampont, és mennyit költünk alkoholra? Kell nekünk az a pár forint? A felvetés egyébként nem elméleti: pontosan ez történik velünk, ha tagjai vagyunk bármilyen pontgyűjtő programnak!
Az egész úgy kezdődött, hogy csörgött a telefonom. A Supershop ügyfélszolgálatáról hívtak, ez a legnagyobb többpartneres hűségprogram Magyarországon. Azért kerestek, mert idén még nem használtam a kártyámat (elkeveredett valahol a lakásban), és figyelmeztettek, hogy ha december végéig nem változtatok ezen, elveszítem a kártyán felgyűlt ötezer forintot. Jó dolog, hogy szóltak, megköszöntem, és nekiálltam megkeresni.
Megtaláltam, és a következő bevásárlásnál odaadtam az eladónak. 2354 forintot fizettem, és csak otthon néztem meg a kapott cetlit: ezért nekem 5 hűségpontot írtak jóvá! Ez, akárhogy is számolom, alig több mint két ezrelék.
Megnéztem a Supershop oldalát, ott azt írják, a Spar és Interspar áruházakban minden elköltött 200 forint után 1 pontot (vagyis egy forintot) kapunk vissza. Igaz, van apró betűs rész is: kivételt képeznek a szórólapban meghirdetett termékek, valamint az árkedvezményes áruk. Van még egy csomó kivétel, magyarán, mint ahogy az én példám is mutatja, egy átlagos vásárlásnál inkább a kétezrelékes visszatérítés a jellemző. Cserébe pontosan tudják, hol, mikor és mennyit költöttem náluk. Nagyon rafináltak – ha egy évig nem használod a kártyát (magyarán nem adsz adatot magadról), még a nehezen összekapart összeget is törlik a kártyádról!
Legutóbb tízezer forintért tankoltam üzemanyagot a Molnál. Egy reklámban azt olvastam, ha száz forintért vásárolok náluk, egy forintot jóváírnak a Multipont-kártyámon (ilyenből egyébként kétéves adat szerint közel 300 ezer volt forgalomban Magyarországon!) Csak azok a fránya apró betűk ne lennének: az ajánlat ugyanis csak a shopban való vásárlásra érvényes, ha üzemanyagot veszünk (és én általában tankolni járok hozzájuk, nem kávézni), már más az arány. A tízezer forintért 24,5 liter üzemanyagot adtak, ezért 24 pont, vagyis 24 forint került a kártyámra – 2,4 ezrelék a vásárlásból. Tény, még ezzel is „nagyvonalúbbak” voltak, mint a Spar.
Nézzük csak, hogy működik ez másutt. Viszonylag sokat járok az Egyesült Államokba, több hűségkártyám is van. Az egyik egy jó nevű, ruházati cikkeket áruló láncé, ők minden héten küldenek levelet az aktuális akcióikról. És minden levél végén ott egy vonalkód – akciótól, kiárusítástól függetlenül minden törzsvásárló további 20 százalék (!) kedvezményre jogosult, amennyiben legalább 150 dollárnyit (44 ezer forint) költ náluk. Ezt még az úgynevezett outletekben is elfogadják, így a 150 dollárért szó szerint félbőröndnyi prémiumminőségű ruhát lehet venni náluk – sokan élnek is a lehetőséggel.
Megkérdeztem a nyugati parton élő ismerősömet, ő milyen kedvezményekkel vásárol élelmiszert magának. Ők a Coscóba járnak, ez hasonló a hazai Metróhoz – tagkártya kell a vásárláshoz. Aki úgynevezett Executive tag (ez évi 120 dollárba kerül) év végén 2 százalékos (!) visszatérítésre jogosult. Ők egy átlagos család átlagos fogyasztással, és évi 200 dollárt kapnak vissza, ez fedezi a tagsági díjat, és még marad is belőle. De nem ez a nagy üzlet: az áruházlánc Visa-kártyáját használják, ennek visszatérítése akár a 4 százalékot is elérheti, és bárhol lehet vele fizetni (nem csak a saját boltjaikban), így ebből évente ezer dollár fölötti visszatérítést kapnak. Igaz, ez hitelkártya, szóval oda kell figyelni, hogy hó végén fizessék vissza a tartozást teljes egészében, különben busás kamatot raknak rá.
E-mailben megkérdeztem az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárát, milyen szakmai-etikai rendelkezések szabályozzák a hazai hűségprogramokat; törvényesnek tartják-e, hogy a pár forintos jóváírásért cserébe az adott cég teljes vásárlói profilt kap; törvényes-e, ha egyévnyi nem használat után a megszerzett pontok törlődnek; és végül miért van az, hogy más országokban nagyságrendekkel nagyvonalúbb programok futnak, miközben a magyar árszínvonal hasonló az adott országéhoz. Még egy dolog érdekelt, amely nem tartozik szorosan e cikk témájához, de nagyon bosszantó. Miért jellemző Magyarországra, hogy az új vevő (például mobilszolgáltatásnál vagy kábeltévé-előfizetésnél) sokkal kedvezőbb ajánlatot kap, mint az, aki már sok éve az adott szolgáltató hűséges ügyfele?
A kérdéseket ugyan több hete elküldtük, válasz azóta sem érkezett rájuk.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/46. számában jelent meg november 15-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/46. számban? Itt megnézheti!
