Sokaknál kiverte a biztosítékot, amikor Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke egy október végi konferencián azt nyilatkozta, hogy a magyar gazdaság versenyképességének egyik alapja még mindig az olcsó munkaerő. A GKI Gazdaságkutató Zrt. eljuttatta lapunkhoz ezzel kapcsolatos álláspontját, amelyben azt írja: nem elsősorban a munkaerő olcsóságából, hanem jóval inkább a termelékenységéből fakad a versenyképességünk.
A gazdaságkutató az MKIK elnökének álláspontját cáfolva rávilágít, hogy a termelési költségek és a termelékenység alakulása együttesen alakítja a versenyképességet. A termelékenység pedig részben az alkalmazott technológiától, részben az azt működtető emberektől, azok képességeitől, tudásától függ. A költségek között a munkaerő súlya viszonylag alacsony az iparban, ellenben magas a szolgáltatásban (ahol az élőmunka igény magasabb).
Mint közölték: 2020-ban a 322 ezer kettős könyvvitelt vezető magyarországi cég esetében a bevétel 89,5 ezer milliárd forint volt, miközben a személyi jellegű kifizetések ennek 11 százalékát, 9,9 ezer milliárd forintot tettek ki.
A feldolgozóipari, elsősorban az autógyártó cégek esetében 6,8 százalékos volt a személyi jellegű ráfordítások aránya az árbevételhez viszonyítva, az kormány új kedvencnek számító akkumulátorgyártás esetében is csupán 6,8 százalékos ez az érték, ami később, a termelési kapacitás eléréséig tovább fog mérséklődni.
Jól látható a GKI szerint, hogy önmagában a bérek szintje mellett sok más költségelem is hat az eredményességre (így például a logisztikai költségek). Emellett az is látható, hogy az alacsony szintű, jellemzően futószalag melletti betanított munkafolyamatok uralják a multik magyarországi tevékenységét (egyszerű összeszerelő tevékenység), amely igen érzékeny a költségek alakulására. Így válság esetén könnyen leépíthetők, más országba helyezhetők át – olvasható a közleményükben.
A GKI szerint a magyar gazdaságpolitika az erőltetett „újraiparosítási” tervekkel az alacsony magyar hozzáadott értékű tevékenységeket vonzza az országba, magas költségvetési támogatással. Ez konzerválja a kedvezőtlen gazdasági szerkezetet, ráadásul erősen energiaintenzív és esetenként környezetszennyező iparágak (például az akkumulátorgyártás) üzemei települnek be.
Kiemelik, hogy az egy várható dolgozóra jutó közvetlen költségvetési támogatás a multik esetében a teljes bérköltséget 8-10 évre fedezi, ami azt jelenti, hogy a hazai munkaerő ennyi ideig lényegében ingyen dolgozik.
Ugyanakkor a cégek beszámolói szerint hiányzik a hazai, jól képzett munkaerő, ezért egyre inkább a külföldi munkaerő fokozott behozatalát erőltetik, főként Szerbiából, Ukrajnából, de az elmúlt években már Ázsiából is.
A kormány támogatásának dacára az ipar súlya a GDP-termelésből jelentősen csökkent, 1995-höz képest például 3 százalékponttal alacsonyabb, de még a kormány által 2014-ben meghirdetett újraiparosítás óta is 3,7 százalékponttal csökkent. Nőtt viszont a szolgáltatások súlya: 1995 óta 6,4, 2014 pedig óta 2,3 százalékponttal.
Az intézet elemzése megjegyzi, hogy akkora támogatásból, mint amit a multik kaptak munkahelyteremtésre, valószínűleg a magyar vállalkozások is tudnának legalább annyi munkahelyet létrehozni. Ráadásul ezek a magyar vállalkozások jobban megfelelnek a hazai piac adottságainak, így a hazai hozzáadott érték is magasabb lenne. Mint írják, így nem kellene az olcsó összeszerelő tevékenységekért Ázsia országaival versenyezni, és nem konzerválnánk a nyugat-európaihoz képest alacsony bérszintet.
A magas jövedelmezőségű tevékenységekhez persze jól képzett szakemberekre van szükség, amelyet az oktatás biztosíthat. Ehhez azonban olyan oktatásra van szükség, amelynek alapja a tudás megbecsülése.
