Negyven éve, 1983. augusztus 18-án a Városliget szánkózódombján – amely ekkor kapta a ma használatos Királydomb nevet – csendültek fel először Szörényi Levente és Bródy János művének sokat mondó sorai: Te kit választanál? Az első magyar rockopera Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján készült.
A darab
Már egy évtizeddel korábban felmerült a szerzőkben, hogy a magyar történelem meghatározó momentumáról, az államalapításról készítsenek fi lmet. Az évek alatt a koncepció-előadássá formálódott, de a városligeti bemutatót egyben nyilvános forgatásnak is szánták. Az akkori politikai közegben meglehetősen merész vállalás volt az István, a király, hisz a budapesti pártközpont által engedélyezett, a rendező, Koltay Gábor által Maróthy Lászlónál, az MSZMP budapesti bizottságának első titkáránál kijárt mű a pogány-keresztény, a hős-áldozat, az ősi-új tematika mentén végső soron komoly rendszerkritikát fogalmazott meg, még ha nem is direkt módon. A rockopera sajátos ötvözet lett: zenéjében az Illés együttes által már jól ismert könnyű-, valamint népzenei elemek és az egyházi énekek motívumai egyaránt felfedezhetők. Az első előadáson a Himnusz után fél órán át ünnepelte a közönség az előadást. Az István, a király előadásból a Kádár-korszak legmeghatározóbb demonstrációjává vált, a lassan elérkező rendszerváltás ígérete is ott érződött talán már a levegőben. Az 1983. augusztus 18. és 28. között hét alkalommal bemutatott darabot százezren látták, de a moziváltozat az akkori filmszemlén elnyerte a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) különdíját. Ahogy azt akkor Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának első titkára megfogalmazta: „Az ifjúság körében sohasem népszerű kompromisszumoknak is meggyőző értelmet, emberi tartalmat adott a darab.”
A stáb
A darabot Koltay Gábor rendezte, a koreográfus Novák Ferenc volt, a címszerepet Pelsőczy László játszotta, akinek Varga Miklós kölcsönözte az énekhangját, Koppányt Vikidál Gyula alakította. Játszott benne Berek Kati, Sára Bernadett, Hűvösvölgyi Ildikó, Balázs Péter, Balázsovits Lajos, de a „lázadó” rockműfaj meghatározó képviselői – Vikidál mellett Nagy Feró és Deák Bill Gyula – is szerepet kaptak. ơk végső soron a dalokkal saját társadalmi helyzetüket, elismertségüket vagy el nem ismertségüket is kifejezték. Ez a határátlépés pedig lerombolta az addig erősen elítélt kategóriába tartozó zenészekkel szembeni ellenállást. Mindenki egy oldalra került. Az István, a király a következő évtizedek meghatározó előadása lett: egy év múlva a Szegedi Szabadtéri Játékokon láthatta a közönség, majd 1986-ban a Nemzeti Színház társulata adta elő Kerényi Imre rendezésében a Hevesi Sándor téri Pesti Magyar Színházban – ehhez Aczél György engedélyére is szükség volt. 1990-ben az akkori legnagyobb nézőterű helyszínen, a Népstadionban játszották, de már Varga Miklóssal a címszerepben. Az István, a király nemcsak a magyar rockzene viszonylatában, de történelmi szempontból is mérföldkőnek számított, noha az ellenzéki körökben is akadt, aki csak János, a Kádárként hivatkozott a darabra, mondván túl sok a hasonlóság a két vezető között. „(...) sikerült megalkotniuk a fejlett szocializmus viszonyainak megfelelő István király-képet, s mi több: kicsiholni magukból a kádárizmus »szentistváni« gondolatát” – írta például 1984-ben a Hírmondó.
A mafilm
Korda Sándor 1917-ben Corvin Filmstúdió néven a frissen felparcellázott zuglói mezőn, a Róna utcai telepen hozta létre a magyar filmgyártás első stúdióbázisát, melyből később a Mafilm és a Hunnia is kinőtte magát. A nyilas uralom alatt a filmgyártás szünetelt, csak 1945 őszén indult újra. 1964-től már újra a Mafilm berkein belül folytatódtak a forgatások. A fénykorában a Magyar Televízió – elsősorban a drámai főosztály – állandó bázisa és háttere volt a Mafilm, amely saját színészstábbal működött. „Szent István dalra fakad? Ez akkora képtelenség, hogy csak zseniális lehet!” – mondta a Mafilm Budapest Stúdió akkori vezetője, Nemeskürty István 1983-ban. Nemeskürtyt annyira magával ragadta Szörényiék műve, hogy úgy tartotta, az operaház színpadán lenne a helye.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/31. számában, az Időgép mellékletben jelent meg augusztus 4-én.
