A korai bronzkor idején, úgy Kr. e. 3000 táján 35-40 év között lehetett a várható élettartam Kelet-Anatóliában – derült ki a térség első városias településének temetkezéseit vizsgálva.
Küllüoba Höyük a török főváros Ankarától mintegy 185 kilométerre nyugatra található. A mintegy 350×200 méteres, az egymásra települt rétegek miatt a jelenlegi talajszinttől úgy 10 méterrel kiemelkedő telepen 1996 óta folynak régészeti feltárások Turan Efe és a Bilecik Seyh Edebali Egyetem irányításával. A lelőhelyről eddig 40 olyan sír került elő, amely az ottani bronzkor legkorábbi periódusára keltezhető. A mintegy ötezer éves csontvázakat az ankarai Hacettepe Egyetem antropológiai tanszékének DNS-laborja vette alaposabb vizsgálat alá – írja beszámolójában a török Hürriyet napilap.
A kutatók az elhunytak különféle betegségeit, a halál feltételezhető okait és az életkörülményeket próbálták meghatározni. A csontelemzéseket végző csoport vezetője, Yilmaz Selim Erdal szerint szerencséjük volt abban a tekintetben, hogy a sírok nem csak nem és kor, de rítus szerint is nagyon széles skálán mozogtak.
Nők, gyerekek, szarkofágok – Küllüoba Höyü különleges területnek számít abból a szempontból, hogy a kőkorszakot követően különböző régiók, feltehetően különféle etnikumú emberi közösségei életek együtt, különböző temetkezési hagyományokkal. Ez az egyetlen település, ahol különböző temetkezéseket láthatunk együtt e korszakban. A sírokban a gyermekek csontvázait sok esetben a térdüket a hashoz húzva találták meg, amelyet gyakran az anyaméhben lévő pozíciónak is neveznek. Az elhunytak mellett túlvilági útravaló gyanánt pecséteket, hajkarikákat és ékszereket is találtak, amelyeket halottaknak ajándékoztak.
– Az élettartamot a magas csecsemő- és gyermekhalandóság, a korlátozott élelmiszerforrások és a fertőző betegségek határozták meg – mondta Erdal. A szakemberek elvégzik a korai városiasodás szempontjából fontos telep elhunytainak DNS-vizsgálatait is, hogy így nyerjenek még pontosabb adatokat, s kiderítsék a korbeli temetők elhunytainak esetleges rokoni kapcsolatait.
A kérdés persze ilyenkor leginkább az, vajon ez a 35-40 éves várható élettartam soknak vagy kevésnek számít. Főleg a korábbi időszakok hiányos vagy épp nem túl nagy merítésű adatai miatt nehéz összehasonlítani az egyes régiók és korszakok demográfiai mutatóit. Ám azért némi összevetést mégis csak tehetünk. A Központi Statisztikai Hivatal, a KSH összesítője szerint például 1900-ban Magyarországon a férfiak várható élettartama 36,56, míg a nőknél 38,15 év volt. A 40 éves határt a nők 1910-ben, míg a férfiak csak az I. világháború után, 1920-ban lépték át.
Ha kicsit nagyobb perspektívából nézzük, a 40 éves határt Európában 1900 táján, Ázsiában az 1950-es, míg Afrikában csak az 1960-as években sikerült átlépni. Látszik tehát, hogy a főleg a gyerekhalandóság drasztikus csökkenésének köszönhetően jelentősen megnövekvő várható élettartam csupán csak az elmúlt néhány évtized kiváltsága. Ez egyúttal azt is feltételezi, hogy 5000 éve, a bronzkor korai szakaszában Anatóliában nem feltétlenül voltak rosszabbak az életkori kilátások a XIX. század végieknél, ami előbbire nézve mindenképp hízelgőnek számít.
