Ha ostoba ötletről, politikai döntésről van szó, nekünk sem kell a szomszédba menni. Ezúttal azonban érdemes, mert ritka kincset sodort elénk délkeleti irányból a keddi hírfolyam. A román képviselőház ugyanis megszavazta, hogy a jövőben az ottani újságíróknak nem kell személyi jövedelemadót fizetniük.
Már önmagában az is furcsa, hogy ilyen ötlet kipattant valakinek az agyából, ám Bukarestben az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőjének javaslatát a törvényhozók meggyőző többsége meg is szavazta. A közteherviselésből így az írott és az elektronikus sajtóban dolgozóknak – beleértve a technikai személyzetet is – nem kell részt vállalniuk.
Erre persze még ne vegyünk mérget, hiszen a szociáldemokratákkal legendásan rossz viszonyt ápoló Klaus Johannis államfőnek is alá kell írnia a törvényt, hogy az hatályba lépjen. Nem előzmény nélküli Romániában ez a fajta nagyvonalúság, a 444.hu cikkében olvastam, hogy az informatikusoknak nem kell személyi jövedelemadót fizetniük. Igaz, sokan ezt a kiváltságot is felülvizsgálnák.
Nem tudom, pontosan mi motiválta a megszavazott törvénnyé szilárdult javaslat beterjesztőjét, de talán az ottani politika sem hisz abban, hogy ilyen gesztusokkal megvásárolható az egész újságíró szakma jóindulata, elhallgattathatók a kritikus hangok. Abban biztos vagyok, hogy a sajtószabadság állapota és az újságírók adóztatása között nincs egyenes összefüggés.
Lehet, az itthoni tapasztalataimból szűröm le a véleményem, de úgy hiszem, nálunk egy hasonló döntés csak növelné a sajtóban dolgozók iránti ellenérzéseket. Nem mintha ilyesmitől tartanék. A hatalom jelenlegi birtokosai vagy rövid pórázon tartják, vagy rideg kíméletlenséggel kezelik a sajtót. Attól függően, hogy lojális-e vagy kritikus az adott orgánum. De általában véve megvetik e szakma művelőit – a spontán kérdezés lehetőségétől a parlamentben és máshol is szinte hermetikusan elzárnak bennünket –, ezért hát a románhoz hasonló gesztus nálunk elképzelhetetlen. Megjegyzem, nem is volna helyes.
Fontos lenne, hogy a hatalom ne akadályozza a sajtó ellenőrző tevékenységét. Ahogy az is, hogy biztosítsa a méltányos versengés feltételeit a médiapiacon. Ennyivel bőven beérnénk, nem kellenek olyan döntések, amelyek valamifajta, a társadalom egyéb rétegeitől elkülönített kasztként kezelik a szakma képviselőit. Éppen ezért nem tartunk ott, hogy az adómentesség miatt a sajtószabadság ügyében Romániára tekintsünk jó példaként. De sajnos már ott sem, hogy mi legyünk akár bármelyik szomszédunk számára a követendő példa.
A napindító Koffein rovatunk korábbi cikkeit ide kattintva találja meg!
