Nagy tévedésben van, aki azt hiszi az ellenzéki pártcsalád friss perpatvarát elnézve, hogy „ezek nemcsak egymás, de maguk alatt is fűrészelik a fát”. Nem vág itt senki semmit, csak szerszám nélkül imitálja a fűrészelő mozgást, ráadásul a földön állva, mert ág sincs, amit elreszelnének maguk alatt. Ahhoz ugyanis fát is kellett volna ültetni.
Ugye a momentumos Donáth Anna például tizenhét évvel az őszödi beszéd elhangzása után arra jött rá, hogy a hazug Gyurcsánnyal nem lehet a nemzeti együttműködés rendszerét leváltani. Az LMP-s Ungár Péter pedig a negyedik Orbán-kétharmad után azt találta ki, hogy a Mózes-Chagall Gyurcsány nélkül nem megy. Ez most a fő konfliktus, amire nyilván reagálni fog a többi ellenzéki párt is, méghozzá nagy sajnálkozások közepette: mindegyiknek a képviselője el fogja majd mondani, hogy ők igazából ezt a vitát meg se szeretnék nyitni és inkább arról szeretnének beszélni, hogy ha ők ülnének Orbán Viktor székében, akkor ők úgy kormányoznának, hogy Magyarországon demokrácia lenne és persze jólét, szeretet, meg elfogadás. Elmondják majd, akkor is, ha ez igazából senkit sem érdekel.
Éppen ezért az odamondogatásra lesz kíváncsi mindenki, mert ez az a szint, amiben az ellenzéki szereplők önazonosan tudnak megnyilvánulni. 2022 után komplett választókerültek maradtak komolyan vehető ellenzéki képviselőjelöltek nélkül, és biztosak lehetünk benne, hogy egyes pártoknak nehézséget jelent majd listát állítaniuk a megyei közgyűlésekbe: ehhez képest az ideológiai és elvi okokkal megindokolt egymásra indulások nevetséges kofalármák csupán. Nézhetjük földrajzi régiónként, társadalmi csoportonként, ideológiai témákként: egyszerűen annyi a politikailag megműveletlen terület, hogy azokat minden erőlködés nélkül fogják majd felszántani az Orbán-pártok. Ott pedig nem egyszerűen fát fognak ültetni maguknak, hanem még egy lombkorona-sétánynak álcázott, vadászhelikopter-leszállópályát is építtetnek Mészáros Lőrinccel az erdősítés végeztével.
Mert mégis hogy lehet az, hogy akkumulátorgyárakkal súlyosbított ökológiai válság van Magyarországon, ehhez képest az egyik zöldpártot öt százalék alá mérik, a másiknak pedig konkrétan kimutathatatlan a támogatottsága? Szociális problémák is akadnak jócskán, ehhez képest a szocialisták a létükért küzdenek, az immáron egyáltalán nem neoliberális szociáldemokraták pedig fele annyira se népszerűek, mint a bajokért jócskán felelő kormány? A migráció és a vidéki közbiztonság terén is számos kihívással küzd a kabinet, ám az ezeket az ügyeket korábban zászlajára tűző Jobbik most éppen osztódással szaporodik, de annyira, hogy már elérhető gárda- és öltönymellényes verzióban is. Szabadságjogok terén is lenne bőven tennivaló, csak a talán legliberálisabb magyar párt, a Momentum mostanában mintha nem annyira szeretne liberális lenni.
Nem csoda hát, hogy minden tevékenységük ellenére így megnőttek az Orbán-pártok fái. Ha ezen az ellenzéki pártcsaládon múlik, akkor talán egészen az égig is elérnek majd egyszer.
