Donáth Anna és a populisták

Donáth Anna és a populisták

Plakátkampányt indított a Momentum az Európa-bajnok magyar inflációról (Fotó: Momentum)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Mi a Momentum nagy igazsága a többi ellenzéki párthoz képest? Donáth Anna a kérdésre azt válaszolta a Magyar Narancsnak: „Az, hogy mi nem azt mondjuk, amit az emberek hallani akarnak. A politika arról szól, hogy a legjobbnak vélt jövőképről beszélünk az embereknek. Nem azt, hogy szavazz rám, és akkor több lesz a fizetésed.”

A Momentum EP-képviselője a múlt heti interjúban azt is mondta: „A politikai kampányok alapvetése lett, hogy manipulációra és hazugságra kell építeni, mert ezt csinálják a populisták. De a választók továbbra sem hülyék, nekünk pedig be kell hoznunk az ellenzéki térfélre még másfél millió embert, aki sem a Fidesz-propagandát nem hiszi el, sem azt, amit mi mondunk.” Az utóbbiban a „mi” persze nem rájuk, hanem a kontextus alapján az ellenzék egészére, és leginkább a DK-ra vonatkozik, amely pártnak nemrég a Válasz Online-on ment neki a politikus.

Donáth többek közt a hitelességet és őszinteséget emlegeti, egyben úgy látja, a Gyurcsány-párt ezekkel hadilábon áll. Pedig a képviselő valószínűleg jobban tenné, ha saját hitelességükkel és őszinteségükkel foglalkozna inkább. Az interjú készítője joggal emlegeti fel Fekete-Győr András korábbi kijelentését: „Gyurcsány eltakarodhatna már”. Egy sor hasonlót tudnánk sorolni 2010 után megismert politikai szereplőktől, akik a korszakváltás ígéretével léptek fel, majd Gyurcsány mellett találták magukat. A Momentum, amely 2017-18-ban arra alapozta népszerűségét, hogy ők az újak, akik nemet mondanak a múlt hibáira, tavaly ugyanúgy felment a DK-val közös listára, mint akár az MSZP, Párbeszéd vagy LMP. Donáth most már a választókra fogná ezt: „ezért mentünk bele – meghallva a választók kérését – a teljes ellenzéki együttműködésbe”. Sorolhatnánk itt a közhelyeket arról, foghat-e a macska kint is, bent is egeret – érti mindenki.

Donáth Anna állításai sajnos ugyanolyan simára csiszolt politikai lózungok, mint amilyeneket ő másoknál fedez fel. Kívülálló persze nem értheti: tehát az ellenzéki választó nem azt akarja hallani, amivel a Momentum kampányol, hogy „elég a fideszes megszorításokból”? Ez volna az antipopulista üzenet? Az emberek tehát nem hülyék, ezért nem szavaznak a populista ellenzékre, hanem helyette a populista kormányra? Úgy váltana a Momentum most már tényleg elsőként politikai kultúrát, hogy úgyis ismét kooperálnak majd a DK-val?

Nem sok mindent jelentő politikai sablonok, amelyek esetében már a kérdésfeltevés is hamisan cseng. Nem arra kellene keresni a választ, hogy hülyék-e vagy sem az emberek, hanem hogy miért szavaztak legutóbb is a Fideszre, és nem a Momentum jelöltjeire. A DK-val való pozícióharc helyett erre lenne érdemes inkább az energiákat fordítani.