Hát idén is elkezdődött, sőt nyakig benne vagyok a parlagfű-csúcsszezonban. Nincsenek csodák – az elkövetkező hetek a megállíthatatlan tüsszögés, orrfolyás és vöröslő, bedagadt szemek jegyében telnek. Nem csak nekem, még nagyjából kétmillió honfitársamnak – minden ötödik magyar allergiás a parlagfűre.
És ebben is előre megyünk, nem hátra: Magyarország Európa legszennyezettebb országa ezen a téren. Pedig lett volna idő megállítani: az Észak-Amerikából származó növény a múlt század húszas éveiben tűnt fel először az országban. Kezdetben nagyon lassan terjedt, egészen a hetvenes évekig nem váltott ki tömeges allergiát. Azóta viszont belehúztunk, és hiába van törvény arra, hogy a parlagon hagyott területeket le kell kaszálni, a dolog nem működik. Marad kétmillió ember számára a tüsszögés.
Egy ideig az volt a stratégiám, hogy Székelyföldre menekültem pár hétre, amikor Budapesten bedurvult a helyzet. Ott akkor még mutatóba sem láttak ebből a növényből, aztán egyszer a parajdi vasútállomáson, a sínek mellett láttam párat. Akkor azonnal kitéptem őket, de ez édeskevés volt – tavaly Marosvásárhelyen ért el egy durva roham, már ott is erősen szennyezett a térség.
Szerda délelőtt arról írtunk: egy adatelemző cég, a Starschema arra jutott, hogy Magyarországon fokozatosan később kezdődik a szezon, de hamarabb robban be, és egyre hosszabb a lecsengése. Akár október végéig is szenvedhetünk: 2018-ban július 22. volt az első és október 28. az utolsó olyan nap, amikor a parlagfű koncentráció országos átlaga elérte a közepes szintet. A rendelkezésre álló adatok alapján ez a 99 napos időszak volt eddig a leghosszabb.
Évek óta azon dühöngök, miért nem akad valamilyen szervezet, amely a szemétszedő akciókhoz hasonlóan parlagfű-mentesítő kalákákat szervezne országosan – én is örömmel önkénteskednék pár napot, ha valaki megmutatná, pontosan mit és hol kell írtani. Sokkal több értelme lenne, mint akármelyik Békemenetnek. Kék plakáthely van elég, csak egy szót kell kicserélni. Például így: Ez veszélyes! Állítsuk meg a parlagfüvet!
