Van valami mélységesen szomorú és szánalmas abban, hogy a magyar közélet bő másfél évtizede nem tud kitörni az Orbán-Gyurcsány párharc ketrecéből; a sokadik választásra készülünk, ahol az ezerszer hallott vádakat és érveket vágják egymás fejéhez a felek.
Lenne egy szerény javaslatom a továbblépésre. Gyurcsány Ferenc azt hangsúlyozza, hogy ő és pártja a mostani rezsim legkérlelhetetlenebb ellenfele. Orbán Viktor és pártja meg azt, hogy bárki is nyeri az ellenzéki előválasztást, a DK elnökének bábja lesz, kormányváltás esetén pedig visszatér a 2010 előtti, valóban nem túl dicsőséges korszak. A Fidesz aktivistákat küld az utcára és a polgárok otthonaiba, hogy aláírassa Gyurcsány-ellenes petícióját. De mi lenne, ha a két országos ellenfél szemtől szembe játszaná le ezt a meccset? Egyszer s mindenkorra. Nem másokat előre küldve, magyart a magyar ellen hergelve, petíciót köröztetve, plakátokon és a Facebookon egymásnak üzengetve, hanem férfiasan, kard ki kard vívnák meg a végső küzdelmüket.
Ha Orbán mai is Gyurcsányt tartja a fő ellenfelének, hát hívja ki vitára, ha elődje már kigyógyult a koronavírus-fertőzésből, van mit törlesztenie 2006 miatt! Vagy tegye meg Gyurcsány, aki állítása szerint soha nem alkudna meg a miniszterelnökkel. Hívja ki, és győzze le! Ez így logikus, méltányos, ész- és sportszerű. És elég a maszatolásból, a kölcsönös elszámoltatási színjátékból, legyen valódi tétje az összecsapásnak! A vitát kövesse egy gyors nemzeti konzultáció, ahol az ókori Athén mintájára (lásd: cserépszavazás) eldönthetnék a polgárok, kinek kell távozni a közéletből. Gyurcsánynak, Orbánnak vagy mindkettejüknek.
Az egész akció lebonyolítására éppen van annyi idő, hogy utána jöhet a programokat ütköztető választási kampány a miniszterelnök-jelölti vitával, ahogy az demokráciában szokás. Tudom, a javaslat süket fülekre talál, mégis ez lenne a módja annak, hogy Magyarország szekerét kihúzzuk a múlt kátyújából. Fontos kérdés, hogy a 2010 előtti vagy utáni kormányzás volt-e hitványabb, meg ki lopott többet a közösből, az erről szóló vitát játsszák is le egymással a múlt emberei, talán egy kicsit szórakoztató is lesz. De egy kampány akkor van a közösség hasznára, ha kiderül belőle, kinek milyen terve, víziója van a magyar jövőről.
Ahogy Széchenyi írta: A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnk urai vagyunk.
