Bevallom, nehezen tudok mit kezdeni azokkal a vitákkal, hogy egyes közszereplők bemenjenek-e bizonyos tévékbe, nyilatkozzanak-e nekik nem tetsző lapoknak, szóba álljanak-e vitatott megítélésű személyekkel. Újságíróként, de máskülönben is a fő problémának azt tartom, amikor nem engednek be valahova újságokat-megszólalókat, esetleg nem nyilatkoznak különböző orgánumoknak. Megtapasztaltuk ezt már mi is számtalanszor.
Az elmúlt évtizedekben volt itt már minden: balos bojkott, jobbos bojkott, radikáljobb kizárása, liberális művészek kitiltása, konzervatív művészek elhallgatása. A sort a végtelenségig folytathatnánk. Mindenkinek van valami sérelme, mindenki meg tudja mondani, kivel nem áll szerinte szóba szalonképes ember. Mindez aztán természetesen bonyolódik is. Aki szóba áll azzal, akivel szerintem nem kellene, az is gyanús! Aki megszólaltatja azt, aki nekem nem nyilatkozik, nem szolidáris. Aki meghívja azt, aki tegnap még nem fogadta volna el a meghívását, az behódolt. És így tovább. Mindezekben egyénileg természetesen bőven lehetnek ilyen-olyan igazságtartalmak. Szó sincs róla, hogy ne lenne érthető sokak húzódozása, a korrekt diskurzus lehetőségében való kételkedése. A mindenoldali párbeszéd híveként magam is elbizonytalanodom, amikor egy vitaműsorban ugyanaz a sértett vagdalkozás, unalomig ismételt panelek egymáshoz vagdosása megy, mint két héttel korábban. Meg mint húsz évvel előtte.
Hadházy Ákos most arról írt, hogy el kellene fogadni a közmédia felkéréseit. Amelyek tavaly óta láthatóan nemcsak a kormánypárti megszólalókhoz mennek ki. Van okunk kritikusan figyelni a hirtelen jött gesztust, a korábbi gyakorlatot felemlegetni még inkább. Aki pedig nem gyakorló politikus, bátrabban latolgathatja egyéni szempontjait, hogy hol komfortos vagy helyes szerinte megszólalnia, hol nem.
De párbeszéd nélkül semmi nem megy. Amelynek értelme az lenne, hogy próbáljuk megérteni magunkat és egymást – gondoljunk épp bármit a másik pozíciójáról, a sajtótermék kivételezettségéről vagy világnézetéről. És nemcsak a jelenlévőhöz beszélünk. Ahogy nem is csak a másiknak mondott oldallal, nem is a hatalommal teszünk rosszat, ha távol maradunk. Ettől még persze gondolhatjuk úgy, hogy elfecsérelt idő, rosszízű szócséplés lesz csak az egészből. Minden esetet egyenként is érdemes súlyozni.
De a fő gond, úgy látom, továbbra is az lesz, amikor egyes embereket nem hívnak be, sajtótermékeket bojkottálnak, esetleg épp a különböző tájékoztatókra nem engednek be.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot!
