Nagyon nehéz a különböző tudományterületek nagyságainak intelligenciáját összehasonlítani, így szinte lehetetlen objektív módon kijelölni a világ vagy akár egy nemzet legzseniálisabb emberét. Pontosabban Magyarország esetében nem olyan nehéz ez: Neumann János volt az, hiszen „amellett”, hogy a világ valaha élt egyik legnagyobb matematikus elméje volt, a bizánci történelemben legalább olyan otthonosan mozgott, mint amennyire tökéletesen beszélt görögül és latinul, fejben számolt hihetetlenül nagy számokkal, oldalakat idézett szó szerint rég olvasott könyvekből, ja, és részt vett a világ első programozható számítógépének kifejlesztésében.
Ananyo Bhattacharya, az egyik legelismertebb tudományos újságíró Neumann-életrajza (Neumann János – Az ember a jövőből) egyszerre mutatja be a zseni egyszerű halandók számára gyakorlatilag felfoghatatlan komplexitású tudományos életművét a játékelmélettől a nem euklidészi geometrián és a kvantummechanikán keresztül az önreplikáló gépekig, és az embert – annak elbűvölő partiarc oldalával és könyörtelenségével együtt.
Neumann semmiben sem felelt meg a matematikai zsenikről kialakult, antiszociális csodabogarat feltételező közképnek, hiszen imádott bulizni és inni, igyekezett mindig a társaság központi figurája lenni. Egy anekdota szerint volt egy középkorász, aki a Neumannon kívüli világban a bizánci történelem legnagyobb szaktekintélyének számított. Meghívták a matematikus egy partijára, de ő csak azzal a feltétellel fogadta el a meghívást, ha a bizánci történelemről egy szó sem esik, mert félt attól, hogy a területtel hobbi szinten foglalkozó Neumann simán lenyomná, ha össze kéne mérniük a tudásukat.
A háború kitörése után sok magyar fizikushoz és matematikushoz hasonlóan ő is bekapcsolódott az atombomba fejlesztésébe, és nagy szerepe volt a két bevetett bomba célpontjának és pontos felrobbantási körülményeinek kidolgozásában. Nagaszaki nagyrészt az ő javaslatára került fel a listára. Emellett számításokat végzett a bomba ideális robbanási magasságáról is. Akkor lehetett ugyanis maximálni a bomba pusztítóerejét, ha 720 méterrel a föld felett következett be a detonáció. Neumann nem vált pacifistává a Manhattan-terv hatására, nem szörnyült el saját nukleáris gyermekétől. Sőt, nyíltan hangoztatta a Szovjetunió elleni megelőző atomcsapás szükségességét. Persze nem értelmetlenül, hiszen a háború után szinte rögtön meggyőződésévé vált, hogy a szovjetek, amint csak módjuk lesz rá, atomháborút indítanak a Nyugat ellen. Többször hallották úgy vélekedni, hogy „ha azt mondják, bombázzuk le őket holnap, én azt felelem: miért ne ma? Ha azt mondják, ma 5 órakor, én azt felelem: miért ne 1-kor?” Állítólag Stanley Kubrick Neumannról mintázta dr. Strangelove figuráját. Talán érthető, miért.
A matematikus számos módon formálta modern világunkat, de a hidegháborús fegyverkezésnél is nagyobb hatást gyakorolt az első programozható számítógép, az ENIAC kifejlesztésével. Vannak, akik szerint egyedül ő „találta fel” a számítógépet. Annak idején egy idős komputermérnök helyreigazítást követelt egy cikkem után, mert én azt mertem leírni, hogy Neumann „egyike” volt a számítástechnika úttörőinek, holott őszerinte Neumann egy személyben volt a számítógép apja (merthogy csak az az eszköz nevezhető számítógépnek, amit Neumann talált fel). Ez nyilván túlzás, de azt senki sem vitathatja, hogy Neumann János egyike volt a XX. század történelmét leginkább befolyásoló tudósoknak.
Ananyo Bhattacharya: Neumann János – Az ember a jövőből. Ford.: Kepes János. Open Books, 2023. 6999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/14. számában jelent meg április 6-án.
