Milyen lett volna száz évvel ezelőtt egy török hódoltság?

Milyen lett volna száz évvel ezelőtt egy török hódoltság?

Fotó: Pataki Tamás

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Humorban nem szenvedett hiányt Pataki Tamás előző kötete, történetmesélő kedvben szintúgy. Mégis inkább szárnypróbálgatásnak érezni azt legújabb regénye mellett. Az Elvásik a török félhold jóval grandiózusabb alkotás lett. Mind félezer oldalnyi terjedelmét, mind a bemutatott világot illetően összetett, kellő súllyal bíró alkotás. Amit a Murokffyban vérré válik az abszint… kötetnek felróhattak, az a mostani regényre már sokkal kevésbé illik. A bemutatkozó kötet kapcsán Margócsy István legalábbis „malackodó stand-up comedy”-t emlegetett, az Elvásik...-ban viszont már jóval kevésbé hangsúlyos a pajzánkodó nagyotmondás, ahogy a humor is egy elem a sok közül – igaz, nagyon is fontos elem.

Alternatív történelmi szatíránk ezúttal is a századforduló környékéig megy vissza, egy egészen különös világot tárva elénk. Török hódoltságunk ugyanis rendkívüli dolgokat hoz magával: Türk Kocsmát, ahol a török ornamentika mellett kivételesen nem a különlegességeket, csak az egyszerű italokat keresik. Budapesten felhúzott mini Konstantinápolyt, ahol elmerülhetnek a keleties élvezetekben a kíváncsiskodók. Akadnak aztán agajelmezt öltő kocsmárosok, Gárdonyi Géza pedig épp Dante Poklának kiállításán ügyködik, hátha elkápráztathatja vele az érdeklődését sejtető Ferenc Józsefet. Nincs szerencséje: az uralkodó „földi életéből egyetlen árva percet sem szán olyanra, amire egy egész örökkévalóságot szentelhet majd”.

Gárdonyi mellett felvonul aztán a kor színe-java Thaisz Elektől egészen Hunfalvy Józsefig. Utóbbi már csak a finnugor nyelvrokonság kutatása miatt is fontos lesz, a regény alternatív világában ugyanis valóban kieszelik a sumérhívők kedvelt összeesküvését, a halvérű rokonság erőltetését. Eközben felbukkan Vámbéry Ármin, és persze ezúttal is kiderül, hogy a komoly tudományos csatározások mögött ezúttal is a „keresd a nőt!” elve érvényesül.

Az Elvásik a török félhold nemcsak a történelmi idők ismerőinek szórakoztató. „Álmodtam egy világvégét magamnak”, illetve „Egy török száz bajt csinál” jellegű fejezetcímei is mutatják sokfelé ágazó humorát, nem is beszélve az olyan szóleleményeiről, mint a „sörnemissza”, a „franciakóros”, illetve a „sok gólya szürkefarkast győz”-féle új magyar közmondásokról. Nem kis munka ez a regény, végig érezni rajta a belé fektetett energiát, a téma iránti elkötelezettséget és szenvedélyt. A szerző ügyesen váltogatja a különböző hangulati elemeket: hol világmegfejtő kocsmai beszélgetésbe csöppenünk, máskor komikus üldözési jelenetbe, esetleg épp egy korabeli újságcikket tár elénk.

A Murokffyban… is mulattathatta az olvasót, ez a második regény viszont már jóval nagyobb lendületszámon pörög, így persze könnyebb lenne elvérezni is. Ötszáz oldal pedig azért mégis csak rendkívüli terjedelem, így ha nem olvastatná magát a kötet, hamar feladná az elrettent olvasó. A szerző viszont olyan magabiztosan bánik a szavakkal, annyi felé fordul a figyelme, hogy nehéz nem lenyűgözve megadni magunkat, és elveszni ebben a századvégi őrületben.

Pataki Tamás: Elvásik a török félhold, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2021, 2990 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/28. számában jelent meg, július 8-án.