Szécsi Noémi hatalmas szívességet tett az úri közönségnek, amely örömmel hangot adott volna a közállapotokból eredő frusztrációjának, a civilizált társalgás szabályai azonban eddig korlátok közé szorították mondanivalóját. Mostantól, ha a hatalom képviselőit kívánjuk felemlegetni, lelkifurdalás nélkül hivatkozhatunk rájuk úgy, hogy „Rohadt állatok”, anélkül, hogy vétenénk az etikett szabályai ellen. Az író június elején megjelent kötete egy illiberális biokert mindennapjainak működését tárja fel, s bár a kötet címe és a történet központi alakja, az autoriter rezsimet irányító, gátlástalanul harácsoló Hörcsög könnyelmű következtetésekre csábít, Aiszóposzon és La Fontaine-en edződött szemünk óvatosságra int. A Rohadt állatok bravúrosan egyensúlyoz az állatmesék allegóriái és a napi politika kiábrándító valósága: vagyis az etikai szférák magassága és a magyar közéleti dagonya között.
A feltűnően emberi élőlények már a szerző első regényében, a 2002-es Finnugor vámpírban megjelentek, mint egy mesekönyv szereplői, és ez az elképzelt kötet lépett át a valóságba két évtizeddel később (a novellák többsége szintén megjelent már külön-külön, egybegyűjtve azonban most először). A határátlépés – fikció és realitás között – sokértelmű jelentéssel kecsegtet, a Rohadt állatok oda-vissza közlekedik a szépirodalom és a tényekből kibontott társadalomkritika között – az olvasó legnagyobb örömére. (A Rohadt állatokról is beszélgettünk Szécsi Noémivel a Kultúrtáj podcastban nemrégiben.)
„Fiatalon még ő maga is ott kocogott hunyorogva egy Marx-kép alatt, néha kicsi megdöntötte, hogy ne süssön a szemébe a nap. Vitte ő is a transzparenst, hogy Friss zöldséget a proletariátusnak!, aztán, miután elvonult a vörös retkekkel megrakott tribün előtt, elhajította a táblát, és rohant a primőrágyásba zabálni” – olvashatjuk a Vakondról, akit különleges feladattal bíztak meg: neki kell levezényelnie a majálist, „amelyen rovar, bogár, madár, rágcsáló együtt ünnepelte, hogy ez a humuszban gazdag parcella mától kezdve minősített Biokert”.
De hiába a felminősítés, a telek, a vezetőségével együtt, ugyanolyan kisszerű marad, mint addig volt. „– A művészettől mindig leesik a vérnyomásom – magyarázta a Hörcsög, ahogy a kukoricaszemeken keresztül öntötte le a kávét a torkán. – A Biokert előtti időkben máshogyan viszonyult a kultúrához – jegyezte meg pikírten a Vakond. A költői esteken a Gödörben. – Mert mindig odajártak a legjobb bulák – csámcsogott a Hörcsög közönyösen. (…) A Vakond megköszörülte a torkát. Mindig elbizonytalanították a Hörcsög nyers megnyilatkozásai. Noha mélységesen lenézte, meg volt róla győződve, hogy nem az a mogorva tahó, aminek látszik.”
A kiskert mindenese azonban téved, a mohó vezető pontosan annyira tahó, amilyennek mutatja magát. És a birodalma is a személyiségéhez mérhető: eltussolt bűnügyek, elvtelen talpnyalók, pénzéhes rágcsálók és telhetetlen utódok, akik még véletlenül sem állnak meg a saját lábukon.
Közelítsünk bármilyen szándékkal felé, a Rohadt állatok erkölcsi példázatként éppolyan élvezetes, mint kíméletlen szatíraként vagy a hatalom természetrajzaként. Szécsi Noémi remek érzékkel vegyíti a regisztereket: ahogy túlságosan antropomorffá válik az elbeszélés, egy jól irányzottan ironikus gesztussal belöki az olvasót az állatvilág mélyére, de még mielőtt beleélnénk magunkat a parabolába, máris visszaránt a mindennapok kegyetlen valóságába. Humuszban gazdag parcellánkat aligha lehetne hitelesebben ábrázolni: „Hiszen mindannyian állatok vagyunk!”
Szécsi Noémi: Rohadt állatok. Magvető Kiadó, 2023. 3699 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/25. számában, a Budai Hang mellékletben jelent meg június 23-án.
