Pinczési Judit versei ugranak be Vados Anna kötetét olvasva. Sajnos alig emlékeznek ma már a hetvenes-nyolcvanas évek ihletett, fájdalmasan szép verseket író költőnőjére. Pinczésinek rövid idő adatott, ez is hozzájárult sajnos a feledéséhez. De egyébként is volt a verseiben valami alig megfogható szimbolizmus. Érzékeny, nehezen felfejthető szövegek jellemezték: „Magányosan a tekintet / egyszárú olló, / karddá merevszik, de nem szúr át. // A szeretet titka: előbb szeretni, / mert mitől tiéd, / ha a második pillanatban.” Amilyeneket Vados Annánál is találunk: „Két nappal később a halott férfi. / A csuklóján mindkét mutató megállt, / én meg csak néztem, mint aki nem érti, / hogy elmegy, hátrahagyja magát.”
A Nincs véna ráadásul konceptkötetnek is beillik, Vados Anna visszatérő témáit jelentik a betegség, a kezelés, a kórház és a gyógyulás. Pinczési Juditnál a testi bajok eluralkodásával lettek egyre erőteljesebbek ezek: „a lombikból bort csorgat a fény, / s a kezem simogatni indul, / nem sistergő kémcsövek után. / A borzas kórházbagoly / csőrével átkutatva / visszaadja minden mutatványom: / ha kezemben egy tányér, enni kezdek, / ha rámcsörget a hajnal fölkelek. / Késsel megjelölt testem / mint a megnyitott kenyér, / ragyog száz alakban. / Ismerős leszek a szíveknek, / és kedves a fogaknak.”
Ritka az, hogy a romlás versei ennyire tiszta élni akarást, a szenvedésben megmerítkezés helyett őszinte számvetést mutassanak. Szokatlanok Vados Anna versei is, így kapcsolódni is nehezebb talán hozzájuk. Félre kell tennünk előfeltevéseinket, hogy a hegek felől tudjuk értelmezni a sértetlenséget, a „gyökértelenek szorongása” felől a szeretet menedékét. A szélsőségek pedig, amelyek között vergődünk, gyakran egybe is olvadnak, így adnak ki egy nagy képet: „a hangod jóleső, keserű füst”, „napsütés, fehérebb az éjszakánál”.
A kötet idéz Szilágyi Domokostól és Schein Gábor betegségverséből, illetve köszönetet mond a segítségért Deres Kornéliának, Rojik Tamásnak és a nemrég elhunyt Lator Lászlónak. Ha pedig már Lator, hát Vadost is valóban rokoníthatjuk azzal a költői iskolával, amelyhez például Lator mellett Nemes Nagy Ágnes vagy épp Pilinszky János tartozik. Kérdéses persze, merre fog bemutatkozó kötete után tovább haladni a harmincéves szerző. Nehéz innen tömegeket elérni, de nem is feltétlenül arra valók a hasonló versek. Ezekhez tényleg elmélyülés, átlényegülés, a másik különállóságának megértése szükséges.
Aztán mikor már végleg túlbonyolítanánk az egészet, jön Vados Anna egy ilyen, egyszerűségében lenyűgöző verssel: „Vasárnap kenyeret gyúrok. / A tészta ragacsos, hozzám tapad, / de addig se gondolok semmire. / Dolgozom. Ismeretlen emberek háta / simul a kezem alá. Gyomlálok. / Férgek járnak a tulipánhagymában.” Ígéretes indulás ez, sokra viheti még a jövőben.
Vados Anna: Nincs véna. Magvető, 2022, 2999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar hang 2023/32. számában jelent meg, augusztus 11-én.
