A Baby Reindeer (Szarvasbébi) letarolta az internetet. Netflix-sorozatoknál ez nem ritka, de Richard Gadd hétrészes minisorozata váratlanul robbant be.
Kritika
Az Amerikai irodalom az áldozatiságból üzletet és politikát gyártó kortárs kultúrából űz gúnyt. Azokat állítja célkeresztbe, akik mindenkinél érzékenyebbnek igyekeznek láttatni magukat, miközben semmivel nem gondolkodnak árnyaltabban a rasszista hőzöngőknél.
Csáki László animációja a tökéletes példa arra, hogy a magyarságot megmutatni elsősorban szerelemprojektekben, nem pedig milliárdos presztízsmunkákban lehet.
Mesterházy Balázs verseire is áll, hogy bár a saját halál számba vétele végigvonul a kezdeti és későbbi verseken, de igazán szorongatóvá az évek múlásával válik.
A Tökéletes napoknál szívderítő filmet rég láttunk a mozikban. Wim Wenders még nyolcvanhoz közel is képes nagyot alkotni.
A Radnóti Színház Oidipusza Robert Icke Szophoklész-átirata nyomán kortárs környezetbe helyezi a tragikus hős mítoszát, Szikszai Rémusz rendezése fájdalmas igazságkereséssel írja felül az egyszavas gyalázkodássá züllesztett magyar politikai propagandát.
A 2016-os Ernelláék Farkaséknál című filmből ismerős színészek nagyrészt visszatérnek a Kálmán-napban, ráadásul könnyen felfedezhetünk rokonságot az egyes szereplők között.
Lise Meitner nevéhez (is) fűződik a XX. század egyik legnagyobb tudományos mérföldköve, a maghasadás felfedezése, mégsem kapott elismerést teljesítményéért. Ezen a konfliktuson alapul A Díj című darab.
Büszkék lehetünk magunkra, Magyarország nélkül aligha készült volna el az HBO új sorozata, a már itthon is debütált A rezsim.
Szembesítések és szembesülések során jutunk egyre mélyebbre a párkapcsolati, a házastársi és az apai pokolban – a Lavinát, Ruben Östlund mesterművét állították színpadra a Belvárosi Színházban.
A Most vagy soha az lett, aminek szánták: tisztes középszer, akciójelenetekkel tűzdelt kalandfilm, ami nem tesz hozzá sem a Petőfi-képünkhöz, sem a magyar filmművészethez.
Az amerikai drámairodalom klasszikusára soha el nem múló érvényű remekműként tekintünk, de milyen kapcsolatot találhatunk ma Miller hősével?
Fel lehet-e fűzni egyetlen erős ötletre egy egész filmet?
Nőkre cserélték a férfiakat, így mentenék meg a True Detective-sorozatot – de félő, hogy az emancipáció helyett a haszonszerzés elve diktál.
Boross Martin filmje, a Nyersanyag a fogalmatlan jóemberkedés kegyetlen kritikája. Szembesít azzal, hogy a segítő szándékában biztos értelmiség milyen sokat tud rontani az amúgy sem rózsás helyzeten.