A mostani, egyre hosszabb filmeket látva felüdülés a Kálmán-nap 72 perces játékidejével szembesülni. Nem mintha ne tudnánk Hajdu Szabolcs drámáját még tovább nézni. Jobban belegondolva pedig ezt később meg is tehetjük majd, miután a most mozikba kerülő film egy párkapcsolati trilógia középső darabja. Igaz, a karakterek különbözőek, így helyesebb három részre bontott szkeccsfilmről beszélni.
A 2016-os Ernelláék Farkaséknál című filmből ismerős színészek ugyanakkor nagyrészt visszatérnek, ráadásul könnyen felfedezhetünk rokonságot az egyes szereplők között. Hiába hívják ott Farkasnak, itt pedig Kálmánnak Hajdu Szabolcs karakterét, azért láthatóan egy tőről fakad a személyiségük. Csak ott még Vekerdy Tamás gondolatait nevezte hülye elméletnek, itt pedig a gyerek túlféltésével szemben foglal állást. Különbség továbbá, hogy a rendező korábbi felesége, Török-Illyés Orsolya nem tért vissza, a főszereplőnőt Tóth Orsi alakítja. Ugyanazzal a megragadó eszköztelenséggel, ahogy azt az Ernelláék Farkaséknál szereplője esetében is láttuk. A lényeg az ilyen, majdnem egy helyszínen játszódó, a párbeszédekre fókuszáló műben egyébként is elsősorban a színészi játékon van. A Békeidőben is látott Földeáki Nóra pedig kifejezetten jól egészíti ki Szabó Domokos, Gelányi Imre és Hajdu összeszokott játékát.
Mintha a fideszes politikusok ugyanabban az öntőformában készülnének – Hajdu Szabolcs a Kultúrtájban
Míg az Ernelláék elsősorban a gyereknevelésre koncentrált, addig itt csak a felnőtteket látjuk, a tíz-tizenöt év utáni kapcsolati nehézségeket követően pedig az életközepi válsággal szembesülünk. És azzal, hogy a kapcsolat ugyanúgy menthetetlenné válhat újabb évek elteltével. Vagy van még remény? Ahogy az Ernelláék, úgy a Kálmán-nap vége is azt sugallja, hogy lenne. A trilógiazáró Egy százalék indián sztorija viszont a fokozatos eltávolodás stációira – és kényszerű végállomására – világít majd rá. Ha nem színielőadásokból készültek volna a filmek, a Kálmán-nap esetében rögtön mondhatnánk, hogy a történet színpadi adaptációért kiált.
Mindenesetre filmen még jobban kijönnek a finom részletek, az egyes szereplők gesztusai, színpadon nem egyértelmű rezdülései. A Kálmán-napot nézve végig azon aggódtam, képes lesz-e színvonalban utolérni a roppant erős Ernelláékat. A film első felében még bizonytalan voltam, de aztán megjött a lendület, a hatásos zárójelenettel pedig sikerült feltenni a koronát az egészre. Most már még inkább reménykedem, hogy az Egy százalék indián sem fog csalódást okozni, a trilógiának pedig fontos helye lesz a magyar film történetében.
Kálmán-nap, magyar filmdráma, 71 perc, 2023
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/11. számában jelent meg március 14-én.
