Hiába lepleződik le, tovább épül a kínai gulág

Hiába lepleződik le, tovább épül a kínai gulág

Munkások Tapancsengben, a hivatalosan oktatóközpontként nyilvántartott területen Ürümcsi mellett. Átnevelés (Fotó: Reuters/Thomas Peter)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Nincs könnyű helyzetben a kínai politikai vezetés: eddig csak szökött rabok beszéltek az átnevelő táborokban uralkodó embertelen állapotokról, mostanra azonban megjelentek azok a belső szivárogtatók, akik sorra leplezik le a kommunista rezsim kegyetlenségét. Ám Pekinget a legkevésbé sem zavarja, hogy immár ország-világ előtt megmutatkozik a diktatúra valós arca.

Habár az ujgur kisebbség megregulázására kiépített táborrendszerről korábban már számos beszámoló jelent meg a világsajtóban, a felvázolt helyzetet kezdetben sokan túlzásnak tartották. Pedig a 2014-től Hszincsiang tartományban kiépített táborrendszer nagyon is valós – eredeti célja az volt, hogy a „terrorellenes népi háború” jegyében megfékezzék az iszlám radikalizmus terjedését az ujgurok körében. A hatóságok egyre több embert gyűjtöttek be, ám az igazi nagyüzem csak 2016-ban indult be, mikor Csen Csüankuo párttitkár került a tartomány élére. Az ő vezetése alatt vált a terület a világ legerősebben őrzött régiójává. A tízmilliós ujgur népből ma már egymillióan sínylődnek ezekben az átnevelő táborokban.

Egy kínai lágerből érkezett titkos üzenetek tárták fel a brutális elnyomást | Magyar Hang

De mit jelent a gyakorlatban az átnevelés? Minderről októberben beszélt egy tanárnő, akinek sikerült megszöknie a táborból, majd Svédországban kapott menedéket. Sayragul Sauytbay öt hónapot töltött a hszincsiangi átnevelő táborokban 2017 és 2018 között, a feladata itt az volt, hogy kínai nyelvre tanítsa a többi fogvatartottat. Az izraeli Haaretzben közölt riport szerint a kis szobákban egyszerre húsz rabot zsúfolnak össze, akiket bilincsbe verve tartanak, fejüket kopaszra borotválják, és kamerákkal figyelik őket. A tanárnő a táborban különös kegyetlenkedések szemtanúja volt: a körömletépkedésektől kezdve az elektrosokkon keresztül még csoportos nemi erőszakra is látott példát. A rabokat gyakran arra kényszerítették, hogy különböző tablettákat vegyenek be, máskor injekciókat kaptak, amelyekről azt állították, hogy mindezt az egészségük érdekében teszik. Csakhogy valójában emberkísérletek alanyai lettek, akiknek az ellátása ráadásul rendkívül szegényes: a legtöbben csak egy tál zavaros levest kapnak egy szelet kenyérrel.

A múlt héten újabb bizonyítékok kerültek elő. Ezúttal több száz oldalnyi dokumentum szivárgott ki a The New York Timeshoz arról, mi történik Hszincsiang tartományában átnevelés címén. Kiderült: az országot irányító politikai vezetés mindvégig tudta, hogy valójában fogva tartásról van szó – ráadásul olyan emberek fogva tartásáról, akik nem követtek el semmit. A szövegben világosan kifejtik, hogyan szakították el a szülőket a gyerekeiktől, akik aztán nem tudták, ki fizeti majd az oktatásukat. De arról is beszámol a dokumentum, hogy egyes helyeken a tömeges elhurcolások miatt már súlyos munkaerőhiány lépett fel, így alig maradt ember az aratásokhoz. Hogy ki lehetett a kiszivárogtató? A legvalószínűbb verzió szerint olyan kínai hivatalnokok juttathatták el a sajtóhoz a jelentést, akiknek elegük lett a kegyetlenkedésekből, és megszólalt a lelkiismeretük.

Kína a gazdaságon keresztül terjeszti ki mindenütt a befolyását | Magyar Hang

A napokban újabb anyagok láttak napvilágot. Ezúttal az oknyomozó újságírók nemzetközi szövetségéhez köthető személyek pontosították tovább a korábbi híreket. Az AP hírügynökség által megerősített információk szerint a hatóság erővel viszi a táborokba az embereket. Ide igen könnyen bekerülhet bárki, ha – a hatóság megítélése szerint – gyanúsan viselkedik: elég, ha az illető külföldön járt, esetleg megkérdezi másoktól, hogy szoktak-e imádkozni, vagy olyan telefonos szolgáltatást használ, amelyet a kínai kormány nem tud ellenőrizni. Egyévnyi táborozás után aztán a kiosztott ponteredmények alapján dől el, hogy hazaengedik-e az illetőt, vagy még tovább kell „fejlődnie” ideológiailag.

Ugyan a kiszivárogtatásokat óriási felháborodás követte, Peking mintha süket lenne a kritikákra: a kommunista elitnek – az ország gazdasági erejének birtokában – eszében sincs figyelembe venni az ártatlanul fogva tartottak emberi jogait. A kínai gulág így tovább épül.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/48. számában jelent meg, 2019. november 29-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/48. számban? Itt megnézheti!