A legsúlyosabb ítélettel, vagyis életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtotta Radovan Karadzic egykori boszniai szerb elnököt szerdán az ENSZ hágai nemzetközi törvényszéki mechanizmusa (MICT), miután a politikus ügyvédje és az ügyész is fellebbezett a korábbi ítélet ellen. Ezúttal a taláros testület úgy ítélte meg, hogy Karadzic ellen az általa elkövetett bűncselekmények súlya és módszeres kegyetlensége miatt még a 2016-ban kiszabott 40 év börtönnél súlyosabb ítéletet hoz.
Hogyan jutott el idáig az egykor ünnepelt nacionalista vezér, akiről mostanra szerb hazafias dalok tucatjai szólnak?
A montenegrói születésű Karadzic édesapja a második világháború idején csetnik volt, börtönbe is került emiatt. Fia 15 évesen Szarajevóba költözött, hogy később a pszichiátriának szentelje életét. Így is lett: a szarajevói orvosi egyetemre került, diplomamunkáját pedig a neurotikus zavarokról és a depresszióról írta, mivel ő is gyakran szenvedett ettől a betegségtől. Miután praktizálni kezdett, gyorsan megtalálta a könnyű pénzszerzés útját: bűnözőknek állított ki hamis pszichológiai értékeléseket, ami miatt később lebukott és hároméves börtönbüntetést kapott. Ekkor kezdett drámákat írni, amiben már jóval nagyobb sikereket ért el, mint „tudományos” munkásságával.
A jugoszláviai rendszerváltással aztán úgy érezte, eljött az ő ideje. 1989-ben pártot alapított, ami a Szerb Demokrata Párt nevet kapta, 1991-ben már e párt élén szervezte meg Boszniában a szerb autonóm tartományokat. 1992-ben ő lett a boszniai Szerb Köztársaság első elnöke, ekkor már titkolta szándékait: többször megfenyegette a bosnyák közösséget. Végül be is váltotta az ígéretét: a többéves boszniai háborúban 31 ezer bosnyák katona és még ennél is több, 32 ezer bosnyák civil lakos halt meg. Habár a délszláv háborúk során több helyen is sor került tömeggyilkosságokra, ezek közül az 1995-ös srebrenicai vérengzés messze kiemelkedett: a második világháború óta Európában ez volt a legvéresebb tömegmészárlás, amit elkövettek.
1995. július 6-tól 26-ig a boszniai szerb erők mintegy nyolcezer boszniai férfit és fiút gyilkoltak meg, majd tömegsírokba temették őket. Mikor később napvilágra került a brutális gyilkosságsorozat, felső utasításra kihantolták a halottakat, és szétszórva kisebb tömegsírokba temették őket. Így nem véletlen, hogy a háborút lezáró daytoni békeegyezmény óta még napjainkban is előfordul, hogy újabb tömegsírokat fedeznek fel: olyan áldozat is akadt, akinek a maradványait több különböző helyen találták meg. Karadzic erről később azt mondta: a srebrenicai vérengzés csupán mítosz, a bűncselekményeket a muzulmánok követték el, majd a boszniai szerbekre terelték a gyanút.
Mindenesetre Karadzic a boszniai háború végeztével eltűnt a felelősségre vonás elől, de feltűnési viszketegsége nem hagyta nyugodni: Dragan Dabic álnéven természetgyógyászként kereste a kenyerét, majd nyilvános (!) előadásokat tartott. Olykor-olykor emelte is a tétet: kiadatta a legújabb verseit, sőt még olyan katonai veterán kocsmákba is járkált, ahol a falon éppen az ő fényképe lógott: a hosszú szakállt növesztett öregembert nem ismerték fel a kocsma vendégei.
Aki persze szeret játszani a tűzzel, az előbb vagy utóbb mindig megégeti magát: 2008 nyarán valaki végül mégis felismerte a sarlatánt. Ugyan később felmerült egy olyan verzió is, hogy egy mobilhívás buktatta le a szökevényt, annyi bizonyos: a hatóságok pontosan tudták, kit kell keresniük aznap, amikor letartóztatták. Júliusban Karadzic már a hágai bíróság elé is került: itt közel nyolc évig ismételgette, hogy őt nem megbüntetni, hanem kitüntetni kellene. Majd 2016-ban az ellene felhozott tizenegy vádpontból tízben bűnösnek találta és negyvenéves börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Ez ellen viszont az egykori nacionalista vezér és az ügyész fellebbezett, így került sor a mai ítélethirdetésre.
Túlzás lenne ugyanakkor azt állítani, hogy a szerb közvélemény nem számított erre az ítéletre. Habár a szerbiai, illetve a boszniai szerbek körében a mai napig akadnak olyanok, akiknek a szemében Karadzic valóban csak a szerb érdekeket védte, a többség számára ő már csak a múltat jelenti. Ráadásul Szerbiában jelenleg sokkal nagyobb problémák is vannak, mint Karadzic sorsa – elég csak a már több mint három hónapja zajló tüntetéssorozatra gondolni.
Karadzic egyébként egykedvűen fogadta a mai ítéletet. Ügyvédje, Goran Petronijevic szerint a politikus így reagált, miután kimondták a jogerős ítéletet felette: „ennek semmi köze a joghoz, ez az ő igazságuk”.
