Sikeresen ért véget Kim Dzsongun hatnapos oroszországi látogatása, melynek során az észak-korai vezető találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akivel katonai együttműködésről is tárgyalt. A Koreai Munkapárt elnöke emellett kulcsfontosságú katonai és technológiai bázisokat látogatott meg, orosz vadászrepülőket és bombázókat vizsgált meg, amiről természetesen lelkesen tudósított az orosz és észak-korai média. De azt is megtudhattuk a tájékoztatásból, hogy a kommunista rezsim viszonzásképp Phenjanba hívta Putyint, amire az orosz elnök máris igent mondott.
Ennél persze jóval fontosabbk voltak azok a megbeszélések, amelyek tartalmáról egyelőre nem sokat lehet tudni. Ami azonban biztosra vehető, hogy hogy a mostani találkozó középpontjában a két ország hadiipari együttműködése állt, ugyanis az orosz hadsereg mostanra olyan helyzetbe került, hogy már az észak-koreai fegyverekre is óriási szüksége lenne Ukrajnában. A kommunista ország egyébként már a háború elejétől segítette Oroszországot katonai felszerelésekkel, Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter júliusi phenjani látogatása után pedig felmerült, hogy fegyverekre és lőszerre is számítanának az oroszok. Észak-Korea ugyanis hatalmas mennyiségű tüzérségi lőszert halmozott fel a koreai háború óta, ráadásul ennek a nagyobbik része szovjet technológián alapul, amit az oroszok azonnal bevethetnek a fronton. Hogy mit kapna ezért cserébe Phenjan, azt egyelőre nem tudni, a szakértők mindenesetre azt gyanítják, hogy Putyin modern technológiával, energiahordozókkal és élelmiszerrel ellentételezheti hamarosan az észak-koreai segítséget.
Mindezzel úgy látszik, eldőlt az a kérdés, hogy Észak-Korea melyik utat választja az előttünk álló évtizedben. Pedig az orosz és kínai orientáció korántsem volt egyértelmű a mögöttünk hagyott időszakban. Emlékezetes: Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság alapítója a hidegháború végén úgy látta, hogy eljött az idő, hogy országa kimozduljon Kína és Oroszország öleléséből – ezt a politikát a fia, Kim Dzsongil is folytatta. A diktátor halála után Kim Dzsongun is ezt a politikát követte, aki amellett, hogy folytatta a nukleáris fegyverek és a ballisztikus rakéták fejlesztését, 2018 júniusában Szingapúrban találkozott Donald Trump amerikai elnökkel, akivel megegyeztek a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítéséről is. Az atomfegyver-mentesítés ügyében ugyanakkor nem történt lényegében semmilyen konkrét előrelépés, mert az észak-koreai vezetés úgy ítélte meg, hogy Washington egyoldalú követeléseket támasztott, és nem viszonozta a feszültség elsimítását célzó gesztusait. A találkozót újabbak követték, azonban a két vezető 2019 februári hanoi találkozója megmutatta, hogy áthidalhatatlanok az ellentétek a két atomhatalom között. Kim Dzsongun csalódottságát – de az Egyesült Államokkal való kapcsolatok rendezésére vonatkozó szándékát is – mutatja, hogy néhány hónappal később több munkatársával együtt kivégezték azt a diplomatát, aki a februári tárgyalások egyik kulcsszereplője volt.
Habár a következő két évben Phenjan finoman jelezte, hogy folytatnák a tárgyalásokat, a Biden-kormányzat figyelmét inkább az afganisztáni kivonulás menedzselése kötötte le, ami az ismert végeredménnyel zárult. Az észak-koreai rezsim számára ez lehetett az a pont, amikor a kommunista ország végleg letett arról, hogy normalizálja a kapcsolatait a Nyugattal. Jól mutatják ezt az észak-koreai rakétakísérletek: 2022 márciusában – öt év után – újabb interkontinentális ballisztikus rakétatesztet hajtott végre Phenjan, amivel akár az Egyesült Államokat is elérhették volna.
Kim Dzsongun mostani oroszországi látogatása így egy újabb lépcső volt azon az úton, amivel Phenjan újra elkötelezte magát Moszkva és Peking mellett. Hogy a pária-állam kitörési kísérlete mennyire lesz sikeres, azt ugyan nehéz egyelőre megjósolni, annyi azonban már most látszik, hogy az Oroszországgal való hadiipari együttműködéssel minden eddiginél távolabb került a Koreai-félsziget attól, hogy mentes legyen az atomfegyverektől.
