Drámai helyzetet idézett elő a szokatlanul kemény hideg Közép-Ázsia vezető országainak energiarendszerében. Üzbegisztán az év elejétől teljesen leállította a cseppfolyósított gáz exportját, és korlátozta a nagyobb ipari üzemek ellátását. Az egyik legnagyobb kazah szolgáltató, a QazaqGaz közben már két éve hiányt prognosztizált 2024-re a belső piacon. Mi okozta az energiaválságot az egyébként szénhidrogénekben gazdag országokban?
A posztszovjet Közép-Ázsia öt országa közül háromnak jelentős, Türkmenisztánnak 13,6 trillió, Kazahsztánnak 2,3 trillió, Üzbegisztánnak pedig 1,1 trillió köbméter földgáztartaléka van, míg a másik kettő, Kirgizisztán és Tádzsikisztán alapvetően importból fedezi a szükségleteit. Kazahsztán emellett globális szinten is jelentős feketekőszén-tartalékkal rendelkezik. Éppen ezért meglepő, hogy a régió két vezető országa, Üzbegisztán és Kazahsztán különösen télen nagy energiaválsággal, áramellátási gondokkal küszködik. A villanyáramtermelést jelenleg elsősorban a gázalapú, a szén- és a vízerőművekre alapozzák, ám mindkét országban tervezik atomerőmű építését. A fő problémát az jelenti, hogy a jelenleg működő gázmezők nagy része kiürülés előtt áll, és új mezők bányászatának beindításához, az infrastruktúra kiépítéséhez jelentős befektetésekre lenne szükség.
Ehhez jön az említett két országban a lakosság számának, ezzel a fogyasztás növekedése. Kazahsztán esetében például a fogyasztás éves növekedése átlagosan 7 százalékos, és tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a tavaly év eleji zavargások miatt 2023 júniusáig az autógáz (LPG) és a PB-gáz ára államilag szabályozott, és így a feldolgozás ráfi zetéses. Ezért aztán a cégek csökkentik is a termelést.
A belső piacok szempontjából nem elhanyagolható faktor az sem, hogy Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban a személyautók mintegy 60 százaléka cseppfolyósított autógázzal megy, míg Kazahsztánban ez az arány 10 százalék, ám ott is folyamatosan növekszik az ilyen járművek száma. Nagy az eltérés a régiók között is, hiszen az ország nyugati részében fekvő mangisztaui és atiraui területen ez az arány 60 százalékos, és 2022 januárjában éppen az LPG árának emelkedése vezetett zavargásokhoz. Az energiabiztonság problémáit magyarázza az is, hogy a szovjet időkben még működő egységes energiarendszer a Szovjetunió felbomlásával mára szétesett. Türkmenisztán már régen kilépett belőle, míg a többi ország esetében politikai feszültségek terhelik, és a fogyasztás növekedése is az energiaellátás újragondolását sürgeti.
Kirgizisztán és Tádzsikisztán esetében az alacsony fogyasztás miatt az orosz, illetve a kazah import stabil ellátást biztosít, míg Türkmenisztán saját energiarendszert hozott létre, és már gáztározót épít, ami a tartalékokat tekintve akár az egész térség energiabiztonságát is erősíthetné, ha közben a türkmének nem Kínába exportálnák a gáz 75 százalékát. A TAPI (Türkmenisztán–Afganisztán–Pakisztán–India) -gázvezetékprojekt akadozása logikusan a posztszovjet Közép-Ázsia felé terelhetné a türkmén gázt. Tavaly decemberben Üzbegisztán a hiány fedezésére kötött is egy megállapodást a szállításról Türkmenisztánnal, ám szakértők szerint ez a gáz így aranyáron van. A jövő szempontjából így felértékelődik a közelmúltban Moszkva részéről az orosz–üzbég–kazak gáz szövetségre tett javaslat. Az mindenesetre borítékolható, hogy addig is nem a mostani az utolsó energiaválság a posztszovjet Közép-Ázsia térségében.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/4. számában jelent meg január 27-én.
