Habár a híradások szerint Jevgenyij Prigozsin szabadon távozhatott Belaruszba és ejtettek ellene minden vádat, az orosz lapok továbbra is lázadásnak nevezik a Wagner-vezér hétvégi akcióját, ami az orosz büntető törvénykönyv szerint 12 és 20 év közötti szabadságvesztéssel büntetendő. A Kreml legújabb megszólalásaiból ugyanakkor arra lehet következtetni, hogy – mentendő a rendszer renoméját – a fegyveres lázadást az orosz eliten belüli konfliktussá minősítenék át, ami így reményeik szerint elfedné azt, hogy az akció során az államigazgatás korántsem működött megbízhatóan.
A Novaja Gazeta elemzése szerint a lázadás ténye, de még az időpontja sem lehetett meglepetés a hatóságok számára, hiszen a Wagner harcosait július 1-ig kellett volna bevonni a hadsereg kötelékébe. Emlékeztetőül: Szergej Sojgu védelmi miniszter rendelete értelmében így minden katonai önkéntesnek és önkéntes alakulatnak szerződést kell kötnie a katonai tárcával, a döntést természetesen maga Putyin is támogatta. Prigozsin persze már korábban kijelentette, hogy nem fognak semmilyen szerződést aláírni (szerinte ők az orosz állam érdekeinek vannak alárendelve), a Wagner-vezér akkor azzal indokolta ellenállását, hogy az orosz hadsereg nem tudja garantálni csapatának hatékonyságát. Végül aztán Prigozsin beadta a derekát és aláírta a szerződést, azonban a védelmi minisztériumnál szó szerint zárt kapukat döngetett, a tárca alkalmazottja nem volt hajlandó átvenni a dokumentumot. Ahogy a Wagner-vezér megértette, hogy az áhított győzelem érdekében az orosz vezetésnek eszében sincs szerződni vele, úgy jutott arra az elhatározásra, hogy erővel szerez érvényt az akaratának, amire természetesen pontosan lehetett számítani.
Ami a pénteki és szombati eseményeket illeti, az államigazgatás és az állambiztonság még jobban leszerepelt. Először is nagy kérdés, hogy mikor a Wagner alakulatai megindultak Ukrajnából az oroszországi Rosztovba, hogyan juthattak át úgy a határon (ami a négy ukrán megye annektálása óta is működik), hogy senki nem tartóztatta fel őket. Ugyancsak kérdés, hogy a nemzetbiztonság miért nem informálta időben erről az illetékeseket.
Rosztovban aztán Prigozsinék még a védelmi miniszter helyettesével is egyeztettek, a környező repterek tovább működhettek, de folytatták az Ukrajna elleni légitámadásokat is. Majd amikor a Wagner alakulatai megindultak Rosztovból Moszkva felé, olyan útvonalat választottak, ahol nincs jelentős katonai jelenlét. Ehelyett az orosz területvédelmi századok és zászlóaljak vonultak az utakhoz, amelyek csak nézték a Wagner menetoszlopát anélkül, hogy bármiféle ellenállást kifejtettek volna. Az első csapást így a wagnereseknek Voronyezsnél kellett elszenvedniük, ahol a menetoszlop elején egy kamiont kilőttek helikopter-rakétákkal, ezen felül azonban nem volt jelentősebb fegyveres ellenállás. Végül aztán Prigozsin felmérte, hogy északról az orosz hadsereg, délről pedig Kadirov csecsenjei harapófogóba szoríthatják, így gyorsan kiegyezett a Kremllel – nem meglepő módon úgy, hogy mindenkit cserben hagyott, akik mellé álltak, vagy akik passzívan szemlélték az akcióját.
Ez idő alatt az orosz vezetés elsősorban különböző felhívásokkal és a wagneresekhez intézett felszólításokkal igyekezett elfojtani a lázadást, vagyis hogy tagadják meg az akcióban való részvételüket. De az is kiderült, hogy az orosz hadseregben voltak olyan katonák, akik megtagadták a parancsot, amikor már a Wagner elleni katonai csapásról volt szó. A Prigozsin-lázadásnak aztán egészen más vége lett: a felek a háttérben – Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök közvetítésével – csendben kiegyeztek egymással, ami cseppet sem meglepő az orosz történelemben. Mindeközben a jogrendszer is rugalmasságot mutatott az orosz elit érdekeivel, így ejtették a vádakat Prigozsinnal szemben.
A Novaja Gazeta elemzése ugyanakkor kiemeli, hogy a június 24-i eseményeknek kétségtelenül meglesznek a maguk hosszú távú következményei. Világossá vált most ugyanis, hogy a biztonsági erők kötelékébe nem integrált fegyveresek veszélyt jelentenek az államra, illetve az államiságra. Hasonlóan: ezúttal az is megmutatkozott, milyen következményei lehetnek annak, ha egykori bűnözőket alkalmaznak pillanatnyi előnyökért. Az orosz lap szerint a wagneresek most ugyanúgy támadtak, ahogy a banditák szoktak: hirtelen, lopakodva és hátulról közelítve. Ez pedig rámutatott, hogy a bűnözők gondolkodása összeegyeztethetetlen egy normális társadalom életével, márpedig ezek a bűnözők most bebizonyították, hogy nem lettek egyik napról a másikra hazafiak. Így a jövőben az orosz államnak sokkal kevésbé szabad ilyen elemekre támaszkodnia. A Novaja Gazeta azonban azt is felveti, hogy amilyen kompromisszum most létrejött az orosz vezetés és Prigozsin között, azt általában politikai ellenfelekkel kötik, de sosem bűnözőkkel vagy terroristákkal.
A legfontosabb azonban ebben a pillanatban az, hogy mi is lesz azokkal a szereplőkkel, akik a Prigozsin-lázadás idején passzívan szemlélték az eseményeket, miközben az állami vezetés teljesen más magatartást várt volna el tőlük. Noha új letartóztatásáról egyelőre nem érkeztek hírek, több elemző most azzal számol, hogy a történtek nyomán alapos átszervezések várhatók mind a fegyveres erőknél, mind pedig az orosz államigazgatásban. Ahogy a lázadás így rámutatott a Putyin-rendszer gyenge pontjaira, úgy vált nyilvánvalóvá, hogy elkerülhetetlen átalakítani ezeket a struktúrákat. Az ukrajnai háború idején azonban ez egyáltalán nem lesz könnyű feladat, különösen akkor, amikor a lázadás miatt a putyini erős és stabil állam képe is alaposan megkopott. Ezért most már több szakértő is azzal számol, hogy a lefutottnak vélt jövő évi oroszországi elnökválasztás még sok meglepetést tartogathat.
