Tíz éve halt meg Cseh Tamás

Fájóan korán, hatvanhat évesen, 2009. augusztus 7-én ment el a magyar előadó-művészet egyik legnagyobb hatású alakja. A Magyar Hangban Bérczes László, Hegyi Zoltán, Nagygéci Kovács József és Gazda Albert írásával emlékezünk Cseh Tamásra.

Bérczes László

Nem lapozgatom a könyvünket, de gyakran eszembe jut, idén tavaszszal, Kanadában járva sokat gondoltam rá. Mindenki idegen volt ott nekem, és bemutatkozásként szerettem volna a dalokból mutatni egy párat. Aztán úgy alakult, hogy jártam ott egy indián rezervátumban, és azt gondoltam, Tamásnak kellene itt lennie. Miközben tudom, hogy meghalt, mégis jelen időben beszélek róla. Már tíz éve.

Előremenekülő fajta vagyok, ez előnyös is, meg nem is. Nem simogatom az emlékeimet, és el is felejtek dolgokat, ezért is van, hogy nekem a jelenben van ott Tamás. Pár napja voltam a családjánál látogatóban Kővágóörsön, ahol sok időt töltöttünk együtt annak idején.

Hozzám, már csak a Bárka Színház miatt is, ahová én hívtam anno Tamást, nemcsak a 70–80-as évek dalai állnak közel (az Ócska cipő vagy a Keresztben jégeső), hanem a legutolsók is. Ahogy fordult a történelem, jöttek a gyors, kapkodós változások, nem volt elég idő, nem tudtak már olyan ikonikus dalokká válni ezek az újak. Pedig a Megyek az utcán lefelé: zseniális.

Eltelt tíz év, nem is vettem észre. Az a nap nagyon sokszor eszembe jut. A második Ördögkatlan zajlott (az elsőt még Tamás nyitotta meg), Palkonyán siettem, hogy elcsípjem a Mulatság-előadás végét vagy legalább a tapsot. Ahogy ott loholtam fölfelé, jött egy SMS Évától, Tamás feleségétől. Tudhattam, mi van benne… Aztán elolvastam: Tamás meghalt. Álltam jó darabig, aztán mentem tovább, és odaértem az előadás végére. Éppen akkor, amikor megszólal a zene, amiért a darabban szereplő három legény az életét adja, és akkor rám szakadt. Mert a mi előadásunkban élet-halál kérdése a muzsika, a dal. De ha valakinek igazán élet-halál kérdés volt a dal, az Tamás volt. Az az alig elviselhető szorongás színpadra lépés előtt, aztán a teljes jelenlét a színpadon, a színpadra vitt, ott kicsapott, kimondhatatlan mennyiségű energia! Ez volt az ő zsenialitása, hogy mindenét odaadta neked, személy szerint pont neked, aki ott ültél, és hallgattad. Ezt élhetted meg: hogy pont olyan, mint te, mint bárki, egy haver, jó tulajdonságokkal és hibákkal együtt. Viszont mindenét neked adta, amikor énekelt.

Előkerestem nemrég az akkori ördögkatlanos műsorfüzetet. Olvasom, hogy aznap este volt még egy Mulatság, de hogy azt a srácok le tudták-e játszani… erre már nem emlékszem. Arra emlékszem, hogy Palkonyán állunk egy pincénél, és iszunk. Tamásra. Balanescu is ott van velünk, és mondjuk neki, hogy egy szívünknek kedves ember, egy dalnok halt meg. És ő ezt elfogadja, és iszik velünk. És aztán eltelik nyolc év, és Balanescu a színpadon áll, és Cseh Tamást játszik. És persze Bereményit, mert…

…mert Tamáshoz elválaszthatatlanul hozzátartozik Bereményi Géza és azok a szövegek, amelyeket neki, általában a jelenlétében írt. Talán hálátlan dolog, hogy kizárólag Tamás dalaiként említjük őket, miközben Géza is szerző, mégpedig páratlan! Ám valahogy mégis Cseh Tamás-dalokként jöttek le a színpadról. Géza szavait Tamás tanította meg nekünk. Mert millió szó van a világban, és vannak különleges pillanatok, amikor egy-egy szó elnyeri értelmét, jelentését számunkra. Egy héttel a halála előtt találkoztunk utoljára, beköszöntem hozzájuk, Tamás ágyban feküdt, kicsit beszélgettünk, majd elköszönőben adtam egy puszit a homlokára. ơ meg mosolygott, így váltunk el. Nem valami hatalmas stílusértékű kifejezés ez, hogy „puszi”. De amikor egy szó elnyeri a jelentését, akkor a világot ismered meg. És a világ megismerésében sokunknak segített Tamás, és azt gondolom, még nagyon sokaknak fog. Azt, hogy mit is jelent az ócska, a cipő, és, mondjuk, az eső, azt neki (és Gézának) is köszönhetem. Tamásról különben az első szó, ami eszembe jut, az, hogy félszeg. Meg hogy szabadság meg hogy fi atalság. A halál nem jut róla eszembe.

(Lejegyezte: Nagygéci Kovács József)

(...)

Hegyi Zoltán, Gazda Albert és Nagygéci Kovács József írását keresse a Magyar Hang 2019. augusztus 2-án megjelent 2019/31. számában!

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/31. számban? Itt megnézheti!