A boldogságnak nevezett nehezen megfogható álmot az emberek többnyire az örök élettel, a túlvilággal, a gondtalan jóléttel, a párkapcsolattal, az élvezetekkel, a sikerrel, a tudatlansággal, vagy épp ellenkezőleg: a bölcsességgel azonosították. Én ebben az esszében nem a boldogságot kutattam, hanem a tudományra és a kultúrtörténetre támaszkodva, illetve példákat hozva saját élettörténetemből azt próbáltam átgondolni, mivel azonosítják az emberek ezt a fogalmat. És hogy valóban ott van-e a boldogság, ahol keressük – erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában a karácsonyra megjelenő könyve kapcsán Kepes András.
(...)
Az író elmesélte azt is, hogy a sok könyv, tanulmány, amelyet az esszé írása közben olvasott, számára is sok meglepetést okozott. – Írás közben alakult a gondolatmenetem, és gyakran épp ellenkező véleményre jutottam, mint amit korábban feltételeztem – mondta.
(...)
Kepes András beszélt a pandémiáról és az annak kapcsán kialakult változásokról is. Kifejtette, hogy a változások nem a világjárvánnyal kezdődtek, csak most a sokk hatására többekben tudatosultak.
A világ a permanens boldogságkeresés állapotában van, említi Kepes András is legújabb kötetében. Valóban a boldogságot keresi? Egyáltalán, mit érthetünk boldogság alatt? Könyvében Albert Camus-t idézi: „Sikeressé válni könnyű, ami nehéz: megérdemelni a sikert.” Kepes András életében hogyan és mint működött Camus gondolata? Sokat ír a családjáról. Hogyan fogadják ők ezt a „nyíltságot”? Kötetében szóba kerül a pandémia, a világ változását befolyásoló tendenciák. Mit gondol, jövőnket illetően milyen pesszimista és optimista lehetőségekkel számolhatunk? „Minek félni a haláltól, az is csak egy ember!” – idéz egy idős parasztembert. Hogyan tekint a halálra?
A válaszokat és a teljes interjút elolvashatja a Magyar Hang december 18-án megjelent karácsonyi dupla számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/51. számban? Itt megnézheti!
