Feljegyzések a hadifogságból

Egész nap a sok nóta mellett, mondhatnám azok szárnyán csapong az elmém. Hol a szülői házban, hol az otthoni tájakat járom. (…) Édeske, a gyerekek, a ház, az udvar vonulnak el gondolataimban. (…) Ugyan gondolnak-e rám otthon? Eszükbe jut-e, hogy Apunak holnap van a születésnapja? Lehet, hogy Ágika, Jankó, és talán Katika is megtanulja a köszöntőverset és talán holnap elmondják, amikor Édeske szemében ott csillog a könny – írja 1946. október elsején a Moszkva melletti Tusinóban raboskodó Szoboszlay György. A felsőnyárádi kántortanító, aki ekkor már másfél éve van szovjet hadifogságban, állandóan a több mint 1600 kilométerre élő családjára gondol. A 37. születésnapján sincs ez másként.

Hirdetés

Szoboszlay György főhadnagy Gyorsan haza! címmel megjelent hadifogolynaplója kivételes hagyaték. Nemcsak azért, mert a szakirodalom nem ismer a szovjet fogságban írt naplókat, hanem azért is, mert betekintést enged a rabok életének körülményei közé, s mindezeken túl elég nagy adatbázist is tartalmaz. Szoboszlay a hadifogságban eltöltött három év alatt a lakóhelyüket is feltüntetve vezeti rabtársai névsorát, így rengeteg leszármazott bukkanhat ma is egykor szovjet hadifogságban sínylődő felmenőjének nevére e kötetben, s nekik bizonyosan nagy élményt jelent majd végigolvasni azokat a kockacukron, cigarettán vett lapokra vésett sorokat, amelyeket gondosan bekötve megőrzött az utókornak az egykori kántortanító.

Elsősorban a táborok hétköznapjairól és ünnepeiről, sűrűn rendezett színházi estjeiről, és mindenek előtt a silány és gyér étkeztetésről olvashatunk e lapokon. A színielőadások csillaga egyértelműen az egykori rabtárs, Csákányi László, aki tehetségét már itt sem rejtette véka alá. A hétköznapi történésekről készített feljegyzéseket időnként nóták szakítják meg, de a napló fontos elemeit képezik a receptek is, hiszen „Az éhes fogoly munka közben mindig a főzésről beszél”.

A lassan múló, egyhangú évek feljegyzéseiből megtudhatjuk, milyen csodálatos találmány a fogoly legfontosabb eszköze, a kanál, amely pohárként épp úgy megállja a helyét, mint késként, stoppoló faként, cipővakaróként, manikűr szerszámként vagy éppen radírgumiként. „Ha valakié elkallódik, nagyobb esemény, mintha a csomagját teljesen elzabrálnák” – fogalmaz Szoboszlay. De átérezhetjük azt is, hogyan tűnt el az emberekből a bajtársiasság a fogság hosszú évei alatt, amelyek lényegében állandó készültségben teltek, hiszen a hazamenetelről szóló álhírek a kezdetektől folyamatosan lázban tartották az egyre kiéhezettebb rabokat.

Hogy ne teljen az idő teljesen haszontalanul, a sérvvel és fájós lábával küszködő Szoboszlay György aprólékosan kidolgozott terveket szőtt, amelyeket a hazatérése után kívánt megvalósítani. Az élet azonban már igencsak más mederben folyt, mire a kántortanító derékig érő szakállal, a falu apraja-nagyja kíváncsiságától övezve megérkezett Felsőnyárádra, 1947- ben. A szocializmus hullámvasútja hol leejtette, hol visszaemelte az egykori főhadnagyot, aki hátralévő életében iskolaigazgatóként és vájárként is dolgozott.

Gyorsan haza! (Szkoro damoj!) – Szoboszlay György főhadnagy szovjet hadifogságban írt naplója 1946–1947. Debrecen, 2017. A könyvet a Szoboszlay és a Kornya család megbízásából a Szokosz Bt. adta ki. 272 oldal, ára: 1990 Ft.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 1. számában jelent meg, 2018. május 18-án.

Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül!

Megvitatná az olvasottakat? Várjuk Facebook-oldalunkon.