Nehéz választ adni arra, bizonyos filmeket miért tiltottak be a hetvenes-nyolcvanas években, míg más, adott esetben sokkal kritikusabbak miért mentek át a rostán. Maguk a szereplők sem igen értették például, miért tartották a Bástyasétány hetvennégyet annyira veszélyesnek, hogy tíz évre dobozba helyezték. Vitézy László filmjére, a Békeidőre ellenben súlyos rendszerkritikaként tekinthettek volna, minthogy a most elhunyt rendező elmondása szerint annak is szánta. A fikciós dokumentumfilm elkészítésére mégis a Mafilm vezetője, Nemeskürty István kérte, majd 1980-ban be is mutatták a téeszelnök és a párttitkár konfliktusát kihangsúlyozó filmet.
A Békeidő nagyrészt amatőr szereplőkkel forgott, Vitkai Lajos szerepére mégis kénytelenek voltak valódi színészt, Fekete Andrást szerződtetni. A megkeresett harminc párttitkár közül ugyanis egy sem akarta vállalni, hogy többé-kevésbé önmagát alakítsa. A Békeidőnek megvolt a maga előzménye, Vitézy a Mai telepesek című rövid dokumentumfilmet második feleségével, Szegvári Katalinnal közösen készítette. Az 1980-as film forgatókönyvírója pedig a korszak egyik jelentős alkotója, Szalai Györgyi. (Idén jelenik meg az MMA kiadónál a memoárja, egy kötetbe szerkesztve Dárday István naplójával.)
A Budapesti iskolához sorolt alkotás ezen túl sem volt előzmények nélküli. Ember Judit és Gazdag Gyula közös munkáját, A határozatot viszont még betiltották, a nagyközönség csak 1985-ben láthatta azt. A témája igencsak hasonló: a párttitkár koholt vádak alapján akarta leváltatni a téeszelnököt, csakhogy a közgyűlés közben az utóbbival szimpatizálna. A Békeidőben eközben azt látjuk, ahogy Bencsik Béla téeszelnök (Czink Béla) nagycsaládosokat igyekszik rávenni, hogy munkáért és hosszú lejáratú kölcsönért cserébe költözzenek az elnéptelenedő Borsányba. A helyieknek közben nem igazán tetszik ez, ahogy a megyei pártvezetés sem lelkesedik túlzottan.
„Igen, a téeszelnökök, pontosabban a Bencsik Bélák, korunk hősei – válaszolok egy korábbi cikkem kérdésére. Egy részük tragikus hős, mert nem kapnak kellő védelmet, erkölcsi támogatást, s hagyjuk őket a bürokratáktól, a törpefejűektől megfojtani. (...) De minden Bencsiket támogatnunk kellene, hogy egyszer ott tarthassunk, ahol már tarthatnánk” – vonta le az értékelést az Élet és Irodalom 1980. április 5-ei számában Sumonyi Zoltán. Vitézy László filmje máig izgalmas, egyedi korrajz, több mint negyven év elteltével is tud újat mondani a rendszerről. Másrészt érdekes összevetni a mai viszonyokkal, különös tekintettel a helyi közélet állapotára, a falvak kiürülésére. Felesleges is volt a rendezőnek néhány éve Hajdu Szabolcsot kritizálnia a cím használatáért. Plágiumot emlegetett, pedig a két nagyon különböző mű jól megfér egymás mellett. Nagyon eltérő világokról szólnak, de mindkét mű hűen ábrázolja korát és közegét.
Vitézytől az ekkori filmjeit érdemes még elővenni, főként az 1982-es Vörös földet, továbbá a Bessenyei Ferenc és Cserhalmi György főszereplésével készült Érzékeny búcsú a fejedelemtől-t. Az utóbbi forgatókönyvét harmadik felesége, a 2021-ben elhunyt Hankiss Ágnes jegyezte, közös gyermekük, Vitézy Dávid pedig szintén a közélet jól ismert alakja. Vitézy László a hetvenes években volt a Bacsó Béla Stúdió vezetőségi tagja, a nevéhez kötődik a Nevelésügyi sorozat is. Nyolcvanhárom évet élt.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/6. számában jelent meg február 9-én.
