– Ez a rendszer is megérdemelne már egy olyan szatírát, mint Bacsó Péter az ötvenes évekről forgatott legendás filmje, A tanú volt – mondja a Kultúrtáj című műsorunkban Herendi Gábor filmrendező, a Kincsem, a Valami Amerika-filmek és a Toxikoma alkotója. A sikerfilmes rendező – aki annak idején a fogorvosi praxisát adta fel a filmezéséért – jelenleg feketelistán van, hiába pályázik újra és újra, a Nemzeti Filmintézet rendre elutasítja a terveit. – Volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam, hogy visszamegyek fogorvosnak, de nem nagyon bírnék meglenni filmkészítés nélkül – mondja Herendi Gábor, aki mégsem vonul vissza, áprilisban forgatni kezd, méghozzá egy független, vagyis nem állami pénzből készülő vígjátékot. Addig is színházat csinál: a Rózsavölgyi Szalonban, február 16-án mutatják be a rendezésében Cyril Gély A díj című darabját, amely „az atombomba anyjának” tragédiáját sűríti kamaradrámába.
– Azt gondolom, hogy ez a magyar film fekete korszaka, borzasztó nagy pusztítást végez a jelenlegi grémium, nem látom, hogy nagyon komoly értékek születnének – fogalmaz a rendező, aki a társadalmi megosztottság hatásairól is beszél a műsorban, ahogy arról is, hogy miért nem vált mégsem végletesen megosztottá a filmes szakma. – Nem ismerek a környezetemben olyan alkotót, aki egyetértene a jelenlegi rezsim kultúrpolitikájával. Vannak persze olyanok, akik odadörgölőztek a rezsimhez, és emiatt sokkal többet szerepelnek, de egy művészhez sokkal inkább passzol a liberális gondolkodás, a kísérletező elv, a szabadság, a tolerancia.
• Miért került feketelistára?
• Milyen filmeket készített volna, ha megkapja a támogatást?
• Miért volt bölcs Andy Vajna?
• Miért nem látja értelmét futószalagon gyártani a történelmi filmeket?
• Hogyan lehet a közönséget a magyar filmekkel moziba csábítani?
