Amikor újra lehetett szabadon ünnepelni március 15-ét

Harmincöt éve, 1989. március 15-én tömegek vonultak utcára a fővárosban. A rendszerváltás egyik meghatározó pillanata volt a hatalomtól független politikai csoportosulások által szervezett demonstráció. Most egy erről készült pillanatképet veszünk jobban szemügyre.

Márciusi ifjak

A kommunista diktatúra 1951-ben minisztertanácsi rendelettel törölte el március 15-ét a munkaszüneti napok sorából, és közel négy évtizedet kellett várni, hogy újra hivatalos állami és nemzeti ünnep legyen. Nyilvánvalóan tartottak tőle; nem véletlen, hogy ezen a napon többször tartottak rendszerellenes tüntetést, komolyabb összecsapások is történtek. 1986-ban a Lánchídon kerítették be a demonstrálókat, akikkel szemben a karhatalom fizikai erőszakot is alkalmazott, 1988- ban pedig egy engedély nélküli tüntetésen kilenc ismert ellenzékit vettek őrizetbe. Egy évvel később azonban már egyre nyilvánvalóbbá vált: összeomlóban van a rendszer. Januárban Pozsgay Imre a Kossuth rádiónak adott interjújában kijelentette, az 1956-os eseményeket népfelkelésként, és nem ellenforradalomként kell értékelni. Mindez pedig egyértelműen meghatározta az akkori március 15-ei eseményeket.