Orbán Viktor megdönthetetlen uralma – mítosz és valóság

Orbán Viktor miniszterelnök érkezik a visegrádi országok (V4) kormányfõi találkozójára az EU csúcstalálkozója elõtt Salzburgban 2018. szeptember 19-én Orbán Viktor miniszterelnök érkezik a visegrádi országok (V4) kormányfõi találkozójára az EU csúcstalálkozója elõtt Salzburgban 2018. szeptember 19-én (MTI Fotó: Máthé Zoltán)

A Nemzeti Együttműködés Rendszere leválthatatlannak tűnik. Nyilvánvaló, hogy Orbán Viktorban nincs sem gátlás, sem mérték, tettei mögött alig értelmezhető más motiváció, mint a hatalom iránti megszállottság és a zsákmány iránti falánkság. Bárói, grófjai és hercegei vannak, azoknak pedig offshore-számláik, luxusjachtjaik és bármire kapható szolgákból álló seregeik. A miniszterelnök hatalma, tehetsége és agresszivitása felülmúlhatatlan.

Hirdetés

Ma a politika mítoszai mind Orbán Viktorról szólnak. A parasztlegényről és a hétfejű sárkányról, a végvári vitézről és a hatalmas keleti király utolsó csatlósáról, a magyarságot megmentő Csaba királyfiról és Habony Árpádról, az őt hatalmon tartó fekete mágusról. Mindez a rengeteg indulat, imádat és gyűlölet megfosztja a magyarokat attól, hogy a maga összefüggéseiben lássák Orbán rendszerét. Orbán Viktor a csúcson van – ez kétségbevonhatatlan. Három kétharmad figyelemre méltó teljesítmény még akkor is, ha az utóbbi kettő már a személyére szabott választási rendszerben született. Sokan azt mondják: nincs mit megmagyarázni. Egyesek azért, mert Orbán látnok és géniusz, mások azért, mert csaló és zsarnok.

Orbán gépen száll fölébe – Magyar Hang

Kádár János tyúkjai jutottak az eszembe, amikor megjelentek a fotók, amelyeken Orbán Viktor látható, ahogy kiszáll egy magánrepülőgépből.

Magyarország ezer év alatt nem volt olyan szövetség tagja, amely nem lerabolni akarta. Míg Nyugaton Marshall-segély, gyarmatosítás és sikeres rablóháborúk pörgették a GDP-t, addig a magyaroknak tatár, török, német és orosz megszállás, Trianon és málenkij robot jutott. A Kárpát-medencéhez nem volt kegyes a történelem. A szovjet tankok kivonulása után nyugati bankok bevonulása következett – az országra polgárosodás helyett a vadkapitalizmus évtizedei vártak. Bár mindenki érezte, hogy itt a nagy esély felzárkózni az irdatlan mennyiségű uniós pénzből, csakhogy annak nagy részét azon nyomban el is lopták – előbb háztájiban a szocialisták, később nagyüzemiben a fideszesek. Ma Orbán Viktor uralmának olyan alapjai vannak, amilyenekkel magyar uralkodó még soha nem rendelkezett – ezek az uniós források.

Olyan gyenge és ütődött ellenzék sem termett az elmúlt ezer évben, mint a jelenlegi. Orbánnal szemben nincs valós kormányzati alternatíva, mindössze Gyurcsány nyugdíjas rajongói és zavarodott egykori gárdisták, akik nem tudják eldönteni, hogy jobbágyai legyenek a jó királynak, vagy inkább próbáljanak meg polgárokká válni, na meg a jó öreg szocialisták, akik továbbra sem gondolnak semmit a világról, viszont szeretnének ebből az idők végezetéig megélni. Orbán Viktor kétharmados győzelmei ezek felett meg sem közelítik azt a politikai teljesítményt, amellyel a Fidesz és az FKgP 1998-ban megbuktatta Horn Gyulát.

Határ és felelősség – Magyar Hang

A magyar kormány fél, frusztrált, agresszív és óriási energiájába telik ezt átszivárogtatnia a társadalomba is.

A világgazdaság száguld, a kelet-közép-európai régió az elmúlt években sokat fejlődött. Hiába mondja el az ellenzék, hogy a magyarok rosszabbul keresnek, mint a szlovákok, a csehek vagy a lengyelek, a magyar történelemben így sem volt még példa arra, hogy négy-öt év alatt ennyit nőjön az itt élők bére és életszínvonala. Hiába gyalázatosak számtalan területen így is a fizetések, hiába nyomorognak magyarok tömegei, hiába feltűnő, hogy a gazdaság teljesítményéből leginkább az államilag hizlalt oligarchák és a felső tízezer tagjai részesülnek, sok helyen viszont végre van munkalehetőség és béremelés: kicsit könnyebb az élet. Ha azonban holnap vagy holnapután nem lesz jobb és több, akkor aki most elégedett, az morogni fog – ilyen az emberi természet.

Az országból százezerek távoztak, ez pedig középtávon is óriási probléma – ezek az emberek hiányozni fognak a gazdaságból és a társadalmi szolidaritásból. Ezek a fiatal, teremtő, vállalkozó és lázadó energiák úgy a társadalmi változás, mint a Nyugathoz való felzárkózás motorjai lehetnének – csakhogy lázadó energiákra Orbán Viktornak semmi szüksége nincs. Még azt is megakadályozza, hogy a Nyugat-Európában élők levélben szavazhassanak – inkább kirekeszti őket a politikai nemzetből, mint hogy kormányzásának haszonélvezőivé tegye, és hazájukba visszacsábítsa. Az elmúlt ezer évben egyedül Kádár János és Orbán Viktor került az ország uralkodójaként abba a kényelmes helyzetbe, hogy százezrével távoznak önként azok, akik rendszerük ellenzékének gerincét adnák.

A racionális romlottság és a spekulatív megszállottság rossz dilemmája – Magyar Hang

Orbán Viktor megnyerte a polgárháborút: eltanulta a baloldal romlottságát, cinizmusát és minden aljas trükkjét, továbbá feladta a jobboldal valamennyi értékét.

A független Magyarország mindig is ütközőállam volt: kevés olyan uralkodó vezette, aki nem szembesült külső fenyegetéssel. Az ellenség mindig is nagyon is valós volt, legfeljebb a hazai elit nem vette elég komolyan. Ma nincs valós külső fenyegetés: Magyarország a világ legerősebb katonai szövetségének tagja, és a világ leggazdagabb államszövetségéhez tartozik, területi követeléssel nem szembesül, az agresszív nagyhatalmak rá közvetlen fenyegetést nem jelentenek. Ebben a környezetben mozgósít úgy Orbán, ahogy a muhi vagy a mohácsi csata előtt kellett volna. Bár a népvándorlás problémája valóban fontos és súlyos, s ez ügyben Orbán Viktor álláspontja még helyes is, hisz kétségtelenül meg kell védeni Európa határait, a magyar miniszterelnök a hazai ellenzék és Angela Merkel ostobaságának nyomán olyan erős narratívát és kampánytémát kapott, amilyet Nagy Lajos, amikor meggyilkolták a testvérét, s ez jogalapot adott a nápolyi hadjáratához, mely amilyen hősies, Magyarország számára éppoly haszontalan volt.

A miniszterelnök mögött szürreális koalíció áll Pozsonyi Ádámtól Bayer Zsolton át Köves Slomóig, a KDNP-től a CÖF-ön át a Hit Gyülekezetéig, Kubatov Gábor kopaszaitól pufimellényes rózsadombi milliárdosokon át a fideszes cigányvajdákig, Navracsics Tibortól Kovács Ákoson át Andy Vajnáig. Aki félelmetes hadsereget lát bennük, annak igaza van – aki egymást is gyűlölő, csakis a zsákmányért összetartó rablók falánk hordáját, annak még inkább.

Ezek birtokában szerzett Orbán Viktor 2018-ban negyvenkilenc százalékot – nem hetvenet, nem hatvanat, még csak ötvenet sem. Hiába az irtózatos médiafölény, ha a fenti tényezők közül csak egy vagy kettő megváltozik, Orbán Viktor uralma menthetetlenül megroppan. Minél több médiumon keresztül zúdul majd a társadalomra az újságírásnak hazudott propaganda, az annál jobban irritálja majd az embereket. Orbán és vazallusai azt hiszik, megtanulták irányítani a tömeget, csakhogy ez a tudás még az internet előtti világban sem volt adott, nemhogy ma.

Túl a törzsi gyűlöleten – Magyar Hang

Le kell zárni a polgárháborút, és nem eltanulni a Fidesz módszereit, hanem azokkal ellentétesen cselekedni.

Két forgatókönyv elképzelhető. Az egyik szerint Orbán Viktor durvít a módszerein: ellesi illiberális cimboráitól, miként fegyelmezik Kínában, Törökországban és Oroszországban az alattvalókat. Ez egy igen veszélyes út, ahová a Fidesz szavazóinak zöme nem követné a miniszterelnököt. A másik lehetőség az, hogy Orbán Viktor megbukik a választáson. Kérdés, hogy egy kormányzóképes, viszonylag tisztességes, társadalmi békét és jólétet szolgáló hatalom váltja-e majd, vagy elszabadul a gyűlölködő revansvágy, amely törvényszerűen Orbánéhoz hasonlóan élhetetlen közéletet képez, s amely aztán újabb bosszúhadjárathoz vezet akár még egy Orbán-korszak, akár egy annál is sötétebb uralom képében. Az ellenzék szereplőinek most a nemzeti együttműködést leváltó rendszer körvonalait kellene megalkotniuk – mert Orbán Viktor előbb-utóbb mindenképp megbukik.

Hirdetés

A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 20. számában jelent meg, 2018. szeptember 28-án.

Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon És hogy miről olvashat még a 20. számban? Itt megnézheti.

Tudjuk, hogy mindenki kér. Tudjuk, hogy mindenki panaszkodik. Mi legalább utóbbitól megkíméljük Önöket, inkább dolgozunk. Keményen. Ha tudja, segítse, támogassa munkánkat, hogy hétről hétre fontos történeteket, értékes olvasmányokat tárhassunk Önök elé. A legfontosabb persze, hogy olvassanak minket és hírünket vigyék. Sőt, ha tehetik, fizessenek elő hetilapunkra! A túlélés másik záloga a közösségi finanszírozás. Erre a célra hoztuk létre felületünket a Patreon adománygyűjtő oldalán. Akár havi két dollár is óriási segítség. Mentsük meg együtt a szabad magyar sajtót! Nagyon köszönjük.

Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.