Az én lelkiismeretem sem tiszta. Amikor a koronavírus-járvány társadalmi tüneteként először jelentkezett idehaza a tartósélelmiszer-alapú felvásárlási láz, az akkori ismereteink, valamint a honi számok alapján a bagatellizálás súlyos bűnébe estem, mondván: ennyire azért nem kéne pánikolni, hiszen a kórságnak jól körülírható ismérvei vannak, vigyázzunk a veszélyeztetettekre, de őrizzük meg a nyugalmunkat, akkor nem lesz baj. Hát, lett. Nem is kicsi.
Emlékeznek, hogy nevezték december–januárban a koronavírust a magyar médiában? Kínai vírus. Olvastuk a távoli, rettenetesen távoli városokból érkező híreket, néztük a döbbenetes képeket, rissz-rossz apokaliptikus sci-fi, szegény kínaiak, kell nekik összeenni mindenféle egzotikus állatot, de majd megoldják.
Hogy bízzunk az Orbán-kormányban? | Magyar HangÉs nem, senki sem volt okos – néhány virológiai szakembert meg hálózatmatematikust leszámítva. Arra, ami történt, történik, képtelenség volt felkészülni. Úgy hogy Bencsik Andráson kívül – aki március 6-án még így értekezett: „Rohadt nagy járvány. Legalábbis ami a médiában végigszaladt. Mintha egy világméretű kísérletet futtattak volna le, amely révén azt akarták kideríteni, hogy megfelelően kiépített propagandával el lehet-e hitetni az emberekkel egy rettenetes világjárvány fenyegetését úgy, hogy a valóságban nincs semmiféle járvány, annak halvány nyoma sem” – nem igazán lehet hibáztatni senkit, ha alulbecsülte a fenyegető veszély mértékét.
De nicsak! Hisz már áprilist írunk! Hogy rohan a karanténban vánszorgó idő. Ám nem mindenkinek!
A Habony Árpád-féle V4NA időt, pénzt, energiát nem kímélve szállítja a januári híreket kifulladásig. Hogy azt mondja: „Másfél hónapig nem kezelte kellő komolysággal a koronavírus-járvány potenciális veszélyeit az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC)” – derítette ki a V4NA nemzetközi hírügynökség az EU-s intézmény kockázati jelentései alapján. Az ECDC a vírusfertőzés kockázatát még az első európai haláleset napján is „mérsékeltnek” nevezte az Európai Unió és az Egyesült Királyság lakossága számára. Azaz, a brüsszeli egészségügyi hivatal – túlzás nélkül állíthatjuk – hosszú ideig nem fogta fel, hogy micsoda óriási veszélyt jelent egész Európára nézve a koronavírus-járvány. Mutatjuk a minden túlzás nélkül megdöbbentő részleteket.”
Okés, mutassátok. Csak ez csúnya játék, mert akkor máshonnan is lehet mutatni ezt-azt. Például:
Január 26.: az országos tiszti főorvos közlése szerint nincs tudomásuk magyarországi koronavírusos betegről. Müller Cecília egyúttal hangsúlyozta, hogy itt kicsi az esélye a járványnak.
Február 28.: Orbán Viktor szerint most a koronavírus minden figyelmet magához vonz, de a történelmi kihívás továbbra is a migráció.
Álmodtam egy világot magunknak | Magyar HangÉs ha már úgyis szügyig gázolunk a közelmúltban, van itt még valami, ami vírus is, meg nem is, de akármiként és akárhogyan is ér majd véget a járványválság, bizonyosan kiemelővel megjelölt történelmi pillanatocska lesz:
Március 13., Orbán Viktor: „A rendkívüli jogrend Magyarországon mást jelent, mint a legtöbb európai országban (…) Vészfékek vannak beépítve, két hétre vezethetjük be ezt az állapotot, és ha hosszabb ideig kell fenntartani – amire szükség lesz –, azt a parlamentnek kell jóváhagynia.”
Komolyan mondom, elérzékenyültem, hogy a ménkűként záporozó sorscsapások dacára milyen kis kedves, helyes, szimpatikus, demokratikus hangulatú ország képét mutattuk még március 13-án is. Vészfékek. Beépítve. Parlamenti jóváhagyás. Mintaállam. Nyami. Csak hát már áprilist írunk, ugye.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/14. számában jelent meg április 3-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az üzletekben vagy digitálisan! És hogy mit talál még a 2020/14. számban? Itt megnézheti!
