Novák Katalin köztársasági elnök hivatalba lépése első évfordulójára tanácsadói testületet gyűjtött maga köré, a mások mellett Balog Zoltánból, Gundel Takács Gáborból, Lackfi Jánosból, Martonyi Jánosból, Schmidt Máriából és Szörényi Leventéből álló stáb feladata, hogy megvitassa a magyarok előtt álló problémákat. Megoldási javaslatokról az államfő nem ejtett szót, ám a testületnek már a létezése is egyfajta válasz lehet, hiszen a tagok közül többen önmagukban jelentik a magyarok előtt álló problémát.
Remélhetőleg a találkozóikon az interneten fellelhető többféle szövegváltozatok problémáját is megvitatják majd, ez ugyanis nem várt kihívás elé állíthatja a magyarságot. A mohácsi vész – világosi fegyverletétel – 1957. május 1-je vonalon mozogva mérhetjük csak fel igazán, hogy mit jelent a párhuzamosan létező szövegek jelentette veszély. A Katolikus Pedagógiai Intézet például annyira összezavarodott a különféle változatok láttán, hogy egy, a 10. osztályosoknak szóló szöveggyűjteményben szereplő versben felcseréltek két szót. Szándéktalanul és ártatlan módon a „meleg” „magyar” lett a költeményben.
„Maradj, mert meg kell védeni / Kinek nincs is hova, / Legyen szegény, hajléktalan, / Zsidó, meleg, roma” – így született meg Kiss Judit Ágnes Szó című verse. És így szerepel az előző tanévben 6-7 ezer példányban eladott kötetben: „Maradj, mert meg kell védeni / Kinek nincs is hova, / Legyen szegény, hajléktalan, / Zsidó, magyar, roma.”
– Tankönyvcsaládunk még igen friss, második éve használják a diákok és a pedagógusok, eddig még ezzel kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Megjegyezzük, hogy a kortárs versek az interneten többféle szövegváltozatban találhatók meg – reagált a Népszava megkeresésére a kiadó. Többféle szövegváltozat.
Bár magam nem vagyok méltó Novák Katalin tanácsadó testületéhez, de kéretlenül is felvetném, hogy vajon nem a gyávaság, a nevetséges magyarázkodás és a sunyiság magasodik-e megmászhatatlan sziklaként a magyarság előtt? Nem lehetséges-e, hogy a hibák, a szándékos tévesztések, az alamuszi ügyeskedés önmagában kevesebb kárt okoz, mint a leleplezés után tett szánalmas kísérlet önmagunk felmentésére? Nem lenne-e tisztességesebb, egészségesebb és – ha már egyházi intézményről van szó – hitelesebb az őszinte bűnbocsánat?
Elnézést, kénytelenek voltunk cenzúrázni a verset, mert a „meleg” szó nem szerepelhet egy katolikus szöveggyűjteményben: ha benne maradt volna, magunkra haragítanánk a kormányt, és azzal veszélyeztetnénk a jelenlegi pozícióinkat, elmaradna a felbecsülhetetlen mennyiségű állami támogatás, nem vehetnénk át olyan ingatlanokat, amelyek sosem tartoztak az egyházunkhoz, és általában meggyengülne a helyzetünk ebben az amúgy is kiélezett versenyben. Ez is egy az interneten fellelhető szövegváltozatok közül. A másik úgy szól, hogy a cenzúrával kapcsolatban eddig még nem érkezett panasz.
Ez pedig az utolsó mondat, amelynek szintén többféle változatával találkoztam már, köztük van olyan, amely a hipokrita szóval ér véget, de ez nem az.
