Közel öt évvel ezelőtt megkeresett minket (is) egy nagy német médiavállalat megbízottja. Szerkesztői feladatra kerestek megbízható, kormányfüggetlen, magas szakmai minőségben dolgozó újságírókat egy, a régióban akkor induló hírgyűjtő applikációhoz. Több hazai szerkesztőségben is jártak, és végül (nagy megtiszteltetés) minket választottak a feladatra. Szép szavak kíséretében: ezzel is támogatják a magyarországi független sajtót, tetszik nekik, amit csinálunk, csak így tovább.
Az Upday (akkor még) exkluzív szerződésben állt az egyik nagy okostelefon-gyártóval. Szigorú feltételeknek kellett megfelelni, hosszú szerződésben rögzítették az elvárásokat. Át kellett szervezni az egész online-ügyeletünket, új szerkesztő kollégát is alkalmaztunk, mert a hét minden napján, piros betűs ünnepeken és szürke hétköznapokon egyaránt reggel hattól este tizenegyig árgus szemekkel kellett figyelnünk a magyar internet minden szegletét, fontos közéleti hírekre vadászva. A mi szerkesztőnk döntött arról, hogy adott órában mi a tíz legfontosabb hír Magyarországon: ez nem lehetett pártpropaganda, nem tartalmazhatott véleményt, és mindig az elsődleges forrásra kellett irányítani a forgalmat. Felelősségteljes szakmai feladat volt, és ezért fizettek is: nem túl sokat, de nem is keveset – egy szerkesztőnek a teljes havi bére kijött belőle.
Az első időkben még azt sem mondhattuk el, hogy ezt mi szerkesztjük, és a szolgáltatást sem reklámozhattuk. A híre szájról szájra terjedt, egy idő után már szinte mindenféle okostelefonon hozzáférhető volt, és a használók elégedettek lehettek: tavaly már volt olyan nap, hogy csaknem százezren használták ezt az alkalmazást.
Februárban járt le az éves szerződésünk, és mivel bőven hoztuk a berlini központ által elvárt számokat, nem aggódtunk a jövőt illetően. Furcsa volt azonban, hogy nagyon kivártak a megújítással kapcsolatban. Aztán kevesebb mint 24 órával a fordulónap előtt küldtek egy kurta-furcsa e-mailt, hogy másnap lejár a szerződésünk, ennyi volt, eddig tartott az együttműködés. Kerülőúton, suttogva mondta el valaki, hogy a nagy médiavállalat csúcsvezetése mindenki hatalmas meglepetésére úgy döntött: az AI-ra, vagyis a mesterséges intelligenciára cseréli le a mi hús-vér szerkesztőinket.
Nem tagadjuk, rosszulesett a döntés. És a kieső bevétel is fájt: újra át kellett szervezni a Hang.hu oldal működését. Akkor még nem sejtettük, hogy az igazi feketeleves csak ezután következik.
Ugorjunk az időben, immár május közepén járunk. Nemrég bebizonyítottuk, hogyan támogatja hirdetésekkel költségvetési pénzekből az Orbán-kormány a propagandamédiáját, és erre az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága is kíváncsi volt. Elmentünk a meghallgatásra, a bejáratnál ott bohóckodtak fidelitasos fiatalok Eva Kailit ábrázoló bőröndökkel – mellékszál, de valamiért nem jutott eszükbe Mészáros Lőrincről és Tiborcz Istvánról is matricát készíteni.
Még zajlott a meghallgatás, amikor pittyent a telefon: breaking news, vagyis rendkívüli hírek az Updayen, a Magyar Nemzettől szemlézve: „Az ítélettel a kezében érkezett hazánkba az EP delegációja.” Ez, bárhonnan is nézem, vélemény – a cikkben egyébként egy fajsúlyos közéleti szereplőnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető tatabányai fidelitasos hölgytől idéztek. Aztán pár nappal később az volt a rendkívüli hír, hogy „Hidvéghi Balázs: Az európai baloldal újabb brutális nyomásgyakorlásra készül Magyarország ellen.” És így tovább: azóta is breaking newsban sorjáznak a propagandasajtó nagy semmitmondásai.
Megkérdeztünk egy szakértőt erről: az algoritmus minden valószínűség szerint úgy dolgozik, hogy azt figyeli, egyszerre hány helyen jelenik meg ugyanaz a téma. A Kesma-hadseregben nagy a fegyelem: ha jön a központi ukáz, egyszerre akár több száz honlapon hoznak fontos helyen nagyon hasonló tartalmat, így a mesterséges intelligencia azt „gondolja,” ez bizonyára nagyon fontos hír. (Ismerjük a mondást a nyilván ízletes tehénszarról: hiszen több millió légy nem tévedhet.) Szép kis jövő vár ránk az AI-uralta világban.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/22. számában jelent meg június 2-án.
