„Én azt hiszem, hogy a magyar választók mindent szeretnének, de egy új pártot, azt a legkevésbé. […] Ellenzéki szavazóknál mértük ezt csak, ott nagyon nagy százalékban, 85 százalék fölött azt gondolják, hogy kevesebb és nem több pártra lenne szükség.” (Horn Gábor közvélemény-kutató Magyar Péter pártalapítási szándékáról, ATV, 2024. 03. 01.)
„Magyar Péter egy új pártot csinál. Magyar Péter nem akar összefogni. A magyar választási rendszerben Orbán Viktor leváltása érdekében annál rosszabbat nem is lehet tenni, minthogyha valaki csinál egy pártot, amivel ráindul, szembe indul a már meglévő pártokra. […] Hogy igazából hogyan működik a rendszer, azt ő [Magyar Péter] nem belülről meséli el, hanem fölböfögni nekünk az egyébként már ellenzéki portálokon megjelent címeket.” (Ceglédi Zoltán politikai elemző, ATV, 2024. 03. 12.)
Mit akar Magyar Péter? „Jó fizetést, kevés munkát, pontosan ugyanúgy, mint eddig […] a jelenség az érdekes, nem a konkrét személy. Nyilvánvalóan ezek a rendszeren belül nagyon pótolható emberek [...] teljesen egyértelmű, tucat pufidzsekis figurák, akik most felfedezik magukban a megváltót. […] Nem tudjuk pontosan, hogy tényleg arról van-e a szó, hogy a felesége farvizén evezett, avagy lelkileg rosszul viselte azt […]. Van egy olyan sejtésem, hogy ez az utóbbi sem zárható ki teljesen, és most nagyon élvezi azt a helyzetet, hogy önjogon lehet senki.” (Hont András újságíró, ATV, 2024. 03. 12.)
„Beszéljünk az ellenzéki sajtó felelősségéről is, merthogy ha nincs ennek a fickónak ez a három-négy nagyinterjúja […] akkor ő nincsen. Tehát azt láttuk az elmúlt hetekben, hogy az ellenzéki sajtó a saját pártjaival szemben megcsinálja másodjára a Márki-Zay-trükköt […] és [Magyar Pétert] ráépíti influenszer módszerekkel a létező ellenzék tetejére.” (Ceglédi Zoltán, ATV, 2024. 03. 19.)
„Van egy közönség, pár tízezer, de lehet […] pár százezer ember […] és ez a hisztérikus keménymag online is, offline is gyakorlatilag túszul ejtette az ellenzéki közösséget. […] Most belelátják Magyar Péterbe azt, hogy az fogja megváltani a hazát. Szerintem ideje lenne azt kimondani […] hogy azért itt van egy társadalmi felelősség is.” (Schiffer András ügyvéd, ATV, 2024. 03. 19.)
Bár a társadalom felelősségre vonását most helyhiány miatt mellőzzük, azért azt a vádat semmiképp sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az úgynevezett ellenzéki sajtó egésze hátat fordított volna a meglévő ellenzéki pártoknak. Itt van mindjárt a Telexnek a Magyar Péter-féle március 15-i ünnepségről közölt tudósítása, amelynek rendkívüli arcmemóriával megáldott szerzője már a cikk első bekezdésében arról értesít, hogy „sokan át is mentek Magyar rendezvényéről a Karácsony Gergely-féle ellenzéki tüntetésre.” Megerősít továbbá az írás abban a sejtésünkben is, hogy „a facebookos lájkok nem változnak varázsütésre szavazattá”, valamint megtudhatjuk, hogy beszédében Magyar Péter „nem egy harmadik utas programot vázolt fel, hanem egy olyat, ami majdnem 100 százalékban átfed az ellenzéki pártok közös nevezőjével.” Ugyanez az infó azután még háromszor is visszatér a cikkben, hogy tudniillik amiről a szónok beszélt, azok „mind olyan követelések, amikért az ellenzéki pártok már hosszú évek óta verik az asztalt”, továbbá, hogy Magyar „az elmúlt 14 év ellenzéki besztofját tette fel”, és végül ezt hangsúlyozza maga az írás címe is: „Itt a harmadik erő, csak hát teljesen ugyanolyan, mint a második”.
Ugyancsak nem érheti a meglévő ellenzéki pártok iránti közöny vádja a HVG Egyszemélyes mozgalom című cikkét sem (2024. 03. 21.), amely rögtön az elején megállapítja, hogy Magyar Péter „politikai ajánlata a külpolitikától eltekintve eddig zavaros”, Magyar beszéde után pedig a szerző többek véleményét is tolmácsolja azzal, hogy „az ellenzéki pártok eddigi mondanivalójának a zanzáját hallottuk”. A tudósítás utal arra is, milyen sokan érezték úgy, hogy Magyarral „az ellenzéki oldalnak újabb, rövid szavatosságú prófétája támadt”, valamint ez a cikkíró is megjegyzi, hogy „a rendezvényről sokan átsétáltak Karácsony Gergely közelben tartott március 15-ei ünnepségére, hátha ott más a kínálat”.
Különösen méltatlan azonban a fent idézett elemzőknek a „saját pártjaival szembeforduló” ellenzéki sajtót kárhoztató állítása a HVG Magyar Péter, a Nagy Ő című cikke (2024. 03. 21.) fényében, amelynek szerzője ráadásul maga is eljut a Schiffer András-i értelemben vett társadalmi felelősség feszegetéséig. Mint írja, Magyar Pétert nézve „egy megnyerő használtautó-kereskedőt látunk fehér ingben, aki betűről betűre felolvassa Kunhalmi Ágnes összes sajtótájékoztatóit. […] Minden, szó szerint minden, amit mond, közismert, ezerszer előadott tézis. És a tömeg úgy csápol, mintha most hallaná először. [...] Nem Magyar Pétert, hanem a támogatóit érdemes számon kérni. Ha maguknak ez annyira bejön, ugyan mi az úristenért nem szavaztak pontosan ezekre a szövegekre tíz, hat vagy két éve?” (Csak a pontosság kedvéért, nehogy baja essen: Kunhalmi Ágnes, Magyar Péterrel ellentétben, azt sosem mondta, hogy az ellenzék a NER része.)
Ugyanez a gondolatmenet fellelhető az úgynevezett túloldalon, azaz a fideszes sajtóorgánumokban is. Lopott ígéretekkel kampányol Magyar Péter – adja hírül a Magyar Nemzet cikke (2024. 03. 16.), amelyből megtudhatjuk, hogy „a Magyar Péter által március 15-én elmondott ígéreteket és kijelentéseket korábban szinte kivétel nélkül megfogalmazták a baloldali pártok is”, tehát Magyar még „önálló ígéretek kialakítására is alkalmatlan”, és csak „a korábban a balliberális oldal által hangoztatott ígéreteket szajkózta.” A baloldalt szeleteli tovább az új párt! – figyelmeztet Magyar pártalapítási szándékát helytelenítve a Mandiner cikke is (2024. 03. 15.), mondván, hogy az elhangzott beszéd „felépítése és tartalma a szokásos baloldali gondolatokkal volt tele”.
Ennek a Magyar Pétert politikai plágiummal vádoló bírálatnak, amelyet ellenzékinek mondott és kormánypárti elemzők és újságírók is egyformán hangoztatnak, a magyarázata talán abban rejlik, hogy nem mindegy, ki mondja ugyanazt: a választók körében hagyományosan legelutasítottabb politikus által vezetett DK, a vele kötött szövetsége miatt törpepárttá zsugorodott Momentum és Jobbik, illetve a szavazókkal nem is rendelkező parlamenti fantompártok, mint az MSZP-Párbeszéd-LMP – vagy valaki más. Magyar Péter fellépésének a hatására talán mind több, magát a politikai középhez soroló választó elégeli meg, hogy a botrányról botrányra bukdácsoló, korrupt NER és a vele összejátszó parlamenti álellenzék nem kínál számára politikai képviseletet, s ezért valamilyen új erőt kíván megbízni ezzel a feladattal. Az aduász most Magyar Péternél van, az ellenpropaganda pedig becsődölt, mert minden lövedéke rá pattan vissza, miközben a célszemély már-már népmesei hőssé válik, aki majd elzavarja a gonosz királyt. Orbán Viktor életműve, a NER, ez a hatalomtechnikailag kétségkívül bravúros szerkezet immár visszafelé forog, a kezelői pedig tehetetlenül nézik, és nem hallatszik más, csak nagy sóhajtozás, és fogaknak csikorgatása.
Az írás 2024. március 25-én, hétfőn este 18 óra 35 perckor készült el.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
