December elején tette közzé a legfrissebb PISA-felmérések eredményét az OECD, amelyet bő terjedelemben ismertetett a Magyar Hang és a magyar média is. Az adatokból kiderült, hogy a vizsgált három tudásterület közül kettőnél visszaesett, míg a természettudományoknál javult a 15 éves magyar diákok teljesítménye 2018-hoz képest. Ez a legrosszabb eredményünk a teszt történetében, az OECD-átlag nagymértékű romlása miatt mégis annak megfelelő lett. A cikkekben szerepelt, hogy Magyarországon a tanulók 71 százaléka szerzett legalább 2. szintű matematikai jártasságot. Ezek a tanulók akár közvetlen utasítások nélkül is képesek értelmezni és felismerni, hogyan lehet egy egyszerű szituációt matematikailag ábrázolni. A legmagasabb teljesítményszintű csoportba (5. vagy 6. szint) a magyar tanulók mintegy 8 százaléka került. Ezen a szinten a tanulók képesek bonyolult helyzeteket matematikailag modellezni, és megfelelő probléma-megoldási stratégiákat kiválasztani, összehasonlítani és értékelni ezek kezelésére.
A diákok mintegy 74 százaléka 2. vagy magasabb szintet ért el az olvasás terén. Ők meg tudják határozni legalább egy közepes terjedelmű szövegben a fő gondolatot, találnak benne információkat, és reflektálnak a szövegek tartalmára. Ugyanakkor a maradék 26 százalékot nevezhetjük funkcionális analfabétának, akik nem képesek megfelelően értelmezni a szövegeket, így nagyon nehéz dolguk lesz a munkaerőpiacon. Olvasás-szövegértésben 5 százalékuk ért el 5. vagy magasabb szintű olvasási szintet. Ezek a tanulók képesek megérteni a hosszú szövegeket, kezelni az elvont vagy ellentétes fogalmakat, és különbséget tenni a tény és a vélemény között a tartalomra vagy a forrásra vonatkozó implicit jelzések alapján.
A diákok mintegy 77 százaléka érte el a 2. vagy magasabb szintet a természettudományos teszten. Ők legalább felismerik az ismert tudományos jelenségek helyes magyarázatát, és az ismeretek segítségével egyszerű esetekben megállapíthatják, hogy a kapott adatok alapján egy következtetés érvényes-e. Tanulóink 6 százaléka volt a legjobban teljesítő e területen. Ezek a tanulók kreatívan és önállóan alkalmazhatják a tudományról szerzett ismereteiket a legkülönfélébb helyzetekben, beleértve az ismeretlen helyzeteket is.
A megjelent írások szerint a felmérés újra rámutatott a magyar oktatási rendszer legaggasztóbb, sok évtizede fennálló problémájára, arra, hogy a társadalmi különbségeket nem tudja csökkenteni, az eltérő családi hátterű gyerekek teljesítménye között óriási a szakadék. A leghátrányosabb helyzetű gyerekek a mostani eredményekben 121 ponttal értek el kevesebbet a legjobb helyzetű diákoknál, ami nemzetközi viszonylatban is nagyon rossznak számít. Értékelték a PISA-eredményeket a Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottságának december 19-i elemző konferenciáján is. Egy felszólaló a magyar tanulók szövegértési eredményeivel kapcsolatban kiemelte: Magyarországon mindössze a tanulók 5 százaléka képes elérni az 5. vagy 6. szintet, viszont a legrosszabbul teljesítők aránya magas: a tanulók 26 százaléka 2. szint alatt teljesít. – A legrosszabbul teljesítő tanulók szinte analfabéták, akik alapvető problémákat sem fognak tudni megoldani – mondta. Kiemelte: az ennyire rosszul szereplő tanulók aránya az olvasás-szövegértés területén 6,2 százalékkal nőtt 2012 és 2022 között.
Kutatótársa a matematikai eredmények kapcsán úgy fogalmazott, ezen a területen is beszélhetünk funkcionális analfabétizmusról. Aki itt nem éri el a PISA-teszten a 2. szintet, csak olyan kis szeletét birtokolja a matematikai képességeknek, ami bizonytalanná teszi, hogy meg tudja állni a helyét felnőttként egy modern társadalomban. Kitért arra is: az Európai Unió 2030-as célkitűzései között szerepel, hogy 15 százalékra szorítsa le a legrosszabbul teljesítők arányát. Utóbbi most matematikából 29,6 százalék Magyarországon, míg a legmagasabb szintet a magyar tanulók 7,9 százaléka éri el. Egy újabb előadó a természettudományos teljesítmény kapcsán arra hívta fel a figyelmet, ezen a területen az alulteljesítő tanulók aránya az OECD-átlag szintjén van. 2018 óta egy százalékkal csökkent arányuk. – Ez egyrészt örömhír, másrészt nem lehetünk elégedettek vele, mert 23 százalék nagyon sok: ez azt jelenti, hogy ezek a gyerekek a legegyszerűbb feladatokkal sem tudnak boldogulni, és halmozzák a hátrányokat a tanulmányaik során – mondta a kutató.
A felszólaló szakértők mindannyian kiemelték: magas a tanulók között az alulteljesítők aránya. Bár ez nem sokkal tér el az OECD-országok átlagától, ettől függetlenül figyelmeztető jelnek kell tekinteni a mértékét – és azt, hogy ez szinte minden területen nőtt az elmúlt tíz évben. Az ebbe a kategóriába tartozó tanulók ugyanis gyakorlatilag analfabétának számítanak a természettudományok, a matematika vagy a szövegértés területén. Szomorú adalék, hogy az alulteljesítők között egyre nagyobb arányban vannak a rossz körülmények között élő családok gyermekei.
A konferencián elhangzottakat élénk érdeklődés övezte a kormánykritikus médiában, s a közvélemény is elégedetten nyugtázta, hogy az MTA foglalkozik ezzel a fontos kérdéssel. Bennem azonban megszólalt a kisördög: Ennyi? Ezt a médiából is megtudhatták volna a megjelentek. Semmi elképzelés arról, hogy mit kellene tenni a közoktatás eredményességének javulása érdekében. Lehet persze mondani, hogy ne legyünk türelmetlenek, még csak most hozták nyilvánosságra az eredményeket, majd elő fog állni az MTA a javaslataival. Csakhogy adataink már régóta rosszabbak az OECD-átlagnál – vagy éppen csak elérik azt –, a legjobbaktól pedig fényévnyi távolságban vannak. Miért nem állt elő eddig az MTA – a kormány, az ellenzék, a szakma – a megoldással? Sikertelenségünk a PISA-felméréseken nem a diákok, még csak nem is a pedagógusok, hanem a tehetetlen politikai és szakmai elit csődje!
