Még a pártpolitika rejtelmeiben nem túl jártas választópolgár számára is világos, hogy miért javasol közös ellenzéki listát az MSZP az EP-választásokon is az önkormányzatin várhatóan megvalósuló összefogás mellett. A párt támogatottsága minden korábbinál alacsonyabb, s még az iránta elfogult közvélemény-kutató intézetek adatai szerint is kétséges, hogy azzal egy országgyűlési választáson át tudná ugrani az öt százalékos küszöböt. A Magyar Szocialista Párt vezetői nem valamiféle önzetlenségből erőltetik az együttműködést, vállalják úgymond a felelősséget Magyarország közeljövőjéért, hanem saját – vélt – érdekükben. Anélkül ugyanis lehetetlennek látszik a parlamentbe kerülésük 2026-ban.
Jelen állás szerint az ellenzék erői külön indulnak a 2024-es európai parlamenti választásokon. A szinte biztosra vehető sikertelen szereplés ezen újabb eróziós hullámot indíthatna el az MSZP-ben, további szavazók, politikusok válhatnak le a pártról. Így ha az országgyűlési választások előtt létre is jönne az ellenzéki összefogás, nehéz lenne elfogadtatnia az EP-választások valószínűsíthető ellenzéki nyerteseivel (DK, Momentum), hogy mostani képviselői helyeinek megtartásához – látványos kudarc esetén akár a frakcióalakításhoz – elegendő számú biztos bejutást garantáló helyet kapjon a választókerületekben és a közös listán.
Az EP-választáson történő esetleges közös indulás valóságos főnyeremény lenne a szocialista párt számára, ahogy az az önkormányzati választáson nagy eséllyel megvalósuló koordinált jelöltállítás is. A hivatalban lévő polgármesterek és képviselők várhatóan automatikusan közös jelöltek lesznek – márpedig e téren támogatottságán felül van reprezentálva az MSZP –, s ehhez még kiharcolhatnak jelentős számút, mert a DK-t leszámítva más ellenzéki pártok alig vannak jelen vidéken. Egy, a 2019-eshez képest is sikeresebb szerepléssel ellensúlyozhatnák az EP-választáson külön indulás esetére megjósolható fiaskót, kivívhatnák az egyenrangú partnerséget 2026-ra.
Az MSZP vezetői persze nem saját érdekeikkel indokolják javaslatukat. Szerintük a Fidesz önkényuralmi rendszerének leváltásához szükséges politikai erőt az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon megvalósuló hatpárti összefogás tudná megteremteni. Számításuk alapján így az utóbbin a „demokratikus ellenzék” mai támogatottsága mellett is kilenc mandátumot szerezne a huszonegyből, míg külön indulás esetén hatot. Ha viszont az összefogás pártjai növelni tudnák szavazóik számát akár csak kis mértékben is, meg is nyerhetik az EP-választást, és bebizonyíthatják a társadalomnak, hogy a Fidesz legyőzhető. Másik érvük a közös lista állítása mellett az, hogy a versengés az európai parlamenti választásokon rontaná a közös ellenzéki jelöltek esélyét az önkormányzatin.
Tévednek, ahogy az 2022-ben már bebizonyosodott. Akkor a részvételt tekintve várakozáson felül sikerült előválasztás után az ellenzéki pártok vezetői, szavazóik, a közvélemény-kutatók többsége, a független és ellenzéki hírportálok biztosra vették a Fidesz legyőzését, a vége mégis történelmi kudarc lett.
Ezúttal sem nyújtana garanciát a szocialisták által vizionált siker arra, hogy támogatóik a következő országgyűlési választásokon is az ellenzéki összefogásra adják majd voksukat. Ellenkezőleg! Ahogy ‘22-ben nem, úgy akkor sem fognak a szavazópolgárok kormányképesnek ítélni egy ennyire széttagolt, egymástól gyökeresen eltérő politikát folytató pártokból álló konglomerátumot, amely mindennek a tetejébe még vonzó, meggyőző alternatívát sem tud felmutatni. Nemhogy a passzív választópolgárok egy részét nem lehet így mozgósítani ‘26-ban – amire szükség lenne a győzelemhez –, de ellenzékiek távolmaradása sem kizárt, ha nem kívánalmuk szerint alakulnak az erőviszonyok az összefogásban. Az a sokszor hangoztatott állítás sem valós, hogy a megválasztott ellenzéki képviselők és polgármesterek jó munkája majd meghozza a támogatottságot a Fidesz leváltásához. Az EP-képviselők teljesítményének semmilyen hatása nincs a belpolitikára, az önkormányzatok hatáskörét pedig Orbánék annyira megnyirbálták, hogy nem maradt korrekt eszközük a választópolgárok befolyásolására. Azért sem érdemes maximális pozíciószerzésre törekedni a településeken, mert a nehéz gazdasági helyzet akár évekig eltarthat, az önkormányzatok – pláne az ellenzék által vezetettek – szűkös forrásokra számíthatnak, s nem lesz diadalmenet a működésük. Nem világos, mi alapján lennének elosztva a helyek az EP-listán, hisz ‘22 óta az ellenzéki politikai térfél átrendeződött. Kérdés az is, hogy a DK-nak például miért kéne EP-mandátumhoz segítenie a vele kvázi ellenséges, marginalizálódott Jobbik-Konzervatívok pártot? Vagy mi lenne Márki-Zay Péter új pártjával? Egy biztos: az eltérő érdekek olyan vitát váltanának ki, hogy még a külön-külön elérhető eredményt is alulmúlhatja a közös listás indulás. Az MSZP javaslata látszólagos önfeláldozása ellenére döntően saját érdekeit szolgálja, s némileg a többi törpepártét.
A forgatókönyv megvalósulása konzerválná az ellenzéki pártok jelenlegi támogatottságát, az ellenzék széttagoltságát, meghosszabbítaná a Fidesz uralmát. Tiszta vizet kell önteni a pohárba! Méressenek meg a szereplők mindkét választáson, dőljön végre el, melyik érdemli ki az emberek bizalmát, s melyik a potyautas! Ki kell választódnia két-három tartósan életképes pártnak, amelyek képesek akkora támogatottságot felépíteni, hogy egyedül vagy szükség esetén egymással összefogva kormányt tudjanak alakítani. Minél előbb indul el ez a folyamat, annál hamarabb lesz vége a Fidesz hatalmának. Ha az MSZP a megmaradók közé akar kerülni, változtasson a stratégiáján. A párt jelenleg a lassú agónia állapotában leledzik. Mostani kondíciójában felesleges a léte, hisz ha valamilyen csoda folytán kormányra is kerülne az összefogás részeként, akkor sem tudná érvényre juttatni a baloldali értékeket. Erősödnie kell, ahhoz pedig dolgozni, helytálló megoldásokat keresni az ország legfontosabb problémáira, a fejlődés, az oktatás – s nem pedig a balatoni szabadstrandok – kérdésére, azokat ütköztetni mások elképzeléseivel, meggyőzni igazukról a társadalmat, feledni a megalapozatlan ígérgetést. Nem lehetetlen feladat!
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
