Meglehetősen furcsa a Magyar Tenisz Szövetség (MTSZ) idén április 16-án kelt 2018. évre vonatkozó beszámolójában a Nemzeti Edzőközpont (Nek) pályái fölé épített fix vázas sátrakkal kapcsolatos érékelése. A szövetség e dokumentumban azt állította, hogy az ajánlatok közül a legkedvezőbb megoldást választotta a munkálatok elvégzéséhez, valamint műszakilag is minden megfelel a legmagasabb szintű elvárásoknak. Nos, ha valóban így lenne, akkor akár meg is tapsolnánk az MTSZ jelenlegi vezetését, miszerint milyen jól és hatásosan gazdálkodnak. De mindez egyszerűen nem igaz.
Menjünk szép sorjában. A Nek – ahogy arról már korábban írtunk – a 2013 óta létező, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által nyújtott infrastrukturális támogatásból összesen 1,383 milliárd forintot kapott eddig az állami költségvetés terhére. Tehát az állam a szövetség ajánlására adja a különböző nagyságú összegeket minden, kifejezetten az infrastruktúrát érintő fejlesztésre. A Nemzeti Edzőközpont 2017-ben 316 millió, míg tavaly 202 millió forint infrastrukturális támogatásban részesült. Ennyiből kellett megoldaniuk a pályák befedését fix vázas sátrakkal, ami viszont egyértelműen azzal járt volna, hogy a projektre ki közbeszerzési eljárást kellett volna kiírni. Ám ha – tegyük fel – az arra az időszakra kapott állami támogatás esetleg kevés lett volna, és a hiányzó összeget különböző szponzorpénzekből egészítette volna ki az MTSZ vezetése, akkor is a gazdálkodásra vonatkozó szabályok értelmében két, műszakilag azonos ajánlat közül az olcsóbbat kell választani. Főleg, ha utóbbit egy világszerte elismert magyar cég, a Graboplan Kft. tette – szemben egy osztrák rendezvényszervező céggel, az Irmarfer GmbH-val.
Hogy mi történt valójában? A Graboplan Kft. kereskedelmi vezetője, Varga Tamás 2016 decemberében személyes tárgyaláson vett részt a teniszszövetség főtitkárával, Richter Attilával, ahol átbeszélték, hogy a Nek-teniszközpontban található légtartásos sátor helyére az MTSZ által működtetett hárompályás beruházást valósítanak meg. 2016. december 16-án a cég írásban is megtette az ajánlatát – igaz, ekkor még salakos pályára –, amely a következő tételeket tartalmazta:
| 3 pálya lefedése alap kivitelben: | 72 505 000 Ft + áfa |
| Későbbi kiegészítés 1 réteg belső tetővel: | 4 290 000 Ft + áfa |
| Világítás: 250–300 lux értékre, LED-megvilágítással és kapcsolószekrénnyel | 4 700 000 Ft + áfa |
| Kétszárnyú bejárat (1,8 × 2,1 m): 1 db | 530 000 Ft + áfa |
| Személybejáró vagy vészkijárat (1,0 × 2,0 m): 2 db | 300 000 Ft + áfa |
| Összesen: | 82 325 000 Ft + áfa |
| A sátor fűtése | a meglévő rendszerrel |
Ehhez jött még 4,6 millió forint + áfa szerelési díj, azaz a teljes ajánlat összesen 86,925 millió forint + áfáról szólt. Ezt követően Varga Tamás többször is kereste Richter Attilát is, valamint Szűcs Lajost, az MTSZ elnökét, hogy érdeklődön a döntésükről, végül nem írásban, hanem telefonon közölték vele, hogy egy ennél olcsóbb megoldást választottak.
A munkát végül az az osztrák cég végezhette el, amely az ajánlatában nettó 389 260 euróért vállalta a sátrak felállítását, szerelését (akkori átlagárfolyamon 120 670 600 forint). Azaz jól látható a két ajánlat közötti 33 millió forintnyi különbség, valamint a legmagasabb magyar ajánlat is jóval többet ígért, mint az osztrák vállalkozás. Mindkét teljes körű ajánlat – Graboplan és az Irmarfer – a szerkesztőségünk birtokában van.
– Annak idején jómagam is kértem ajánlatot ugyanígy három pálya lefedésére és beszerelésére az Irmarfertől, mint amire a szövetségnek is szüksége volt. Nekem több mint 128 millió forint értékű euróért vállalták volna a munkát – jelentette ki a lapunknak Varga Tamás.
A fentiek miatt felvetődik néhány kérdés. Például hogy ilyen értékben miért nem írtak ki közbeszerzési pályázatot – főleg annak tükrében, hogy az Emmitől megkapott infrastrukturális támogatásból kellett ezeket fedezni. Ennek ugyanis sehol nincs nyoma, akárcsak annak sincs, hogy az MTSZ elnöksége e kérdéskörben milyen vitát vagy szavazást folytatott le, volt-e erről egyáltalán elnökségi döntés. Az erről szóló információkat a szövetség honlapján hiába kerestük. Ugyanakkor a rendelkezésünkre álló dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy egy jelentősen magasabb összegű, viszont műszaki tartalmában alacsonyabb tartalmú ajánlatot fogadtak el, ugyanis a magyar cég ajánlatában többek között a szigetelés is beletartozott. Ráadásul, mint megtudtuk – ellenőrzött információról van szó –, a III. kerületi önkormányzat sokáig az engedélyeket sem akarta megadni az osztrákok munkájára, a sátrak magasságán utólagosan állítani kellett, illetve amíg az Irmarfer sátraiban a 900 kW ellenére mindössze 15–16 Celsius-fokos hőmérsékletet lehet elérni, a Graboplan sátraiban ennél magasabb hőmérséklet 300 kW-ból is kihozható.
A fentiek ismeretében újfent felvetődik a gyanú, hogy az MTSZ gazdálkodása nem éppen a magyar tenisz érdekei alapján történik. Emlékezzünk arra, hogy amikor megkérdezték Richter Attilát a szövetség gazdálkodásáért aggódók, vajon miért éppen Tamás Krisztina kommunikációs igazgató cégét választották, és hogy nem érezte-e ezt szabályellenesnek, ezt válaszolta: „Olyan partnert kerestünk, amelyik az adminisztratív feladatokat is felvállalja. Kevés idő volt dönteni, az Open Time bevonása volt az egyetlen út. Dönteni kellett aközött, hogy optikailag támadható megoldást választunk, és megtakarítunk több százmillió forintot, vagy több százmillió forint elvész a teniszsport számára. Az Open Time Kft. kizárólag a költségeket számolta el, melyek közül az iparűzési adó és banki költségek mellett 1 százalékot sem elérő profitot számolt el.” Amennyiben a szövetség maga látta volna el azokat a feladatokat, amelyeket a két kft. végzett el, akkor az ebből keletkezett nyereség – két év alatt 271 millió forint – is megmaradt volna a magyar tenisz számára. De a fenti példa újfent arról tanúskodik, hogy újabb több tízmillió forinttal rövidült meg a sportág.
Tenisz: százmilliós tartozások házon belülre | Magyar Hang
A Magyar Tenisz Szövetség 707 millió forintos fizetési kötelezettségéből a szervezet kommunikációs igazgatójának érdekeltségi köre felé 385 millió forint a tartozása – teniszbotrányok 3. fejezet.
Természetesen ismételten végigellenőriztük, hogy a szövetség hivatalos honlapján mennyire tesznek eleget a törvényi kötelezettségüknek, azaz megtalálhatók-e rajta az elnökségi ülések jegyzőkönyvei, felvezették-e az állami támogatások elszámolásait, hiszen azok közérdekű adatok, vagy éppen megtalálhatók-e az ellenőrző testület jelentései, illetve a közhasznúsági jelentés az egyszerűsített éves beszámolóval. Nos, e cikk megjelenésekor a 2019-es esztendőben nem találtunk elnökségi ülésekről, döntésekről semmilyen dokumentumot, ami egyértelműen azt feltételezi, hogy idén az elnökség egyszer sem ülésezett.
Ez azért is érdekes, mert az alapszabályzatuk 13. paragrafusának 2. bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a közgyűlést az elnökség hívja össze. Ugyanakkor a 19. paragrafus 1. bekezdése kimondja, hogy rendkívüli közgyűlést – ami egyébként éppen május 2-án, Békéscsabán lesz – az elnökség, a tagszervezetek harmada, valamint a bíróság hívhatja össze. Újfent nincs semmilyen dokumentum a honlapon egyikről sem. Mint ahogy arról sem, hogy az április 16-án megtartott közgyűlésen kik vettek részt, kik szavaztak.
Az alapszabály 22. paragrafus 6. bekezdése alapján az elnökség üléseiről jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell az ülésen elhangzott lényeges észrevételeket és javaslatokat, valamint a hozott határozatokat. Nos, az utoljára fellelhető jegyzőkönyvek – finoman fogalmazva – nem felelnek meg az alapszabályzatban leírtaknak, mindössze azt tartalmazzák, ki volt a javaslattevő, mi volt a téma, valamint az, hogy mindig egyhangúlag szavaz mindenki. A honlapon található bejegyzések alapján tavaly október 26-án ülésezett utoljára az elnökség, amikor Juhász Gábor sportigazgató előterjesztésére e-mailen szavazott az elnökség arról, hogy játszathatnak-e külföldi játékosok a csapatbajnokságon. Azt már nem tudjuk, hogy mit javasolt a sportigazgató, azt sem, volt-e valakinek véleménye, így azt sem tudhatjuk, vajon a szokás szerint egyhangúlag elfogadott előterjesztésben mit és kik fogadtak el.
Az ellenőrző testület utolsó jelentése 2016. február 25-ei keltezésű, azaz a honlap alapján a testület több mint három éve nem csinál semmit, pedig az alapszabály 25. paragrafusában elég hosszan fel vannak sorolva a feladatai és kötelezettségei. A közhasznúsági jelentések közül a 2017-es van fent, összesen valamivel több mint 1 oldal (40 sor), és ebben az található, miszerint 2017. évben rendelkezésre álló állami támogatás összesen: 2 763 482 000 forint – ebből állami támogatás (Emmi) 2 762 882 000 forint, míg a MOB 600 millióval járult hozzá –, amiből fillérre ennyit használtak fel. Ezen kívül közhasznú támogatásként a Szövetség a Magyar Veterán Teniszezőkért SE 1 020 000 forintot kapott, amit a szövetség által szervezett versenyek rendezéséhez, valamint a korosztályos válogatott játékosok nemzetközi versenyekre történő utaztatásához használtak fel.
Több száz millió forintos tartozás, elfelejtett járulékbefizetés - itt az újabb teniszbotrány | Magyar Hang
A szerkesztőségünkhöz eljutott dokumentumok alapján kiderült, hogy több dologban alaposan félrevezeti a teniszért aggódókat a szövetség vezetése. Cikksorozatunk első része.
Az alapszabály 6. paragrafusa kimondja, a szakszövetségnek csak a tenisz sportág versenyrendszerében részt vevő sportszervezet (sportegyesület, sportiskola, alapítvány – amely az utánpótlás nevelésére, fejlesztésére jött létre – és sportvállalkozás) lehet a tagja. Ez pedig a korábban általunk is megkeresett siófoki klub esetében – minimum másfél éve nem működnek a pályák, fantom honlappal fedik le mindezt – abszolút nem áll fent.
Ugyanakkor a honlapon sehol nem található az, hogy jelenleg hány tagszervezete van a szövetségnek, maximum az, miként lehet belépni. Az egyesületi pontversenyről utoljára 2012-ből származik bejegyzés – ez éppen hétéves elmaradást mutat. Az is vethet fel jogi és etikai problémákat, hogy több bizottságban a tagok között szövetségi alkalmazottak (köztük a főtitkár) vagy szövetséggel üzleti kapcsolatban álló személyek is vannak – ha egyáltalán a honlapon feltüntetett tagok nevei megfelelnek a valóságnak. A testületek a következők: a fegyelmi, etikai és jogi bizottság, az általános működési bizottság és a versenysport-bizottság. Mindezek esetleges működését igazoló egyetlen jegyzőkönyv sem található a honlapon. A fentiek egyértelműen igazolják, hogy az MTSZ jelenlegi vezetése elég lazán, vagy inkább az alapszabály több pontjának megsértésével végzi a tevékenységét, és akkor még a sportág számára jelentős összegű károkról ne is beszéljünk.
Amint arról a Magyar Hang is elsőként számolt be, az önmagát ünneplő Magyar Tenisz Szövetség vezetősége ellen április 16-i dátummal újabb két eljárást kezdeményezett az Emmi a közbeszerzési döntőbizottságnál: a 2018. évi ATP 250 World Tour férfitenisztorna, a WTA női tenisztorna sportrendezvény szervezése és az ifjúsági tenisz csapat-világbajnokság után az idei, azaz a 2019-es WTA- és ATP-tornák miatt. A minisztérium azért fordult a hatósághoz, mert az MTSZ mellőzte a különböző kiírásoknál a közbeszerzési törvény vonatkozó szabályait.
Azon se csodálkozzunk, hogy az MTSZ gazdasági működését nem egy esetben vizsgálta a NAV – több, a szövetséggel is partneri viszonyban lévő embert hallgattak ki, akadt, akit több mint két órán keresztül – szerepel a jegyzőkönyvekben. Jelenleg folyamatban van egy büntetőeljárás is, amelyet a miskolci tagszervezet indított el. Gazdasági visszaélések miatti alapos gyanú okán nyomoz a IX. kerületi ügyészség, hogy az edzők, például Köves Gábor szövetségi kapitány, több hónapos bérének (4,5 millió forint) eddig elmaradt rendezéséről, valamint a szövetség 5,2 millió forintos tartozása miatt a sportnapilap korábban kéthetente megjelenő Tenisz-mellékletének megszűnéséről már szót se ejtsünk.
