A norvég sakkvilágbajnok, Magnus Carlsen már korábban is pedzegette, hogy nem ül le megvédeni világbajnoki címét, amennyiben a hivatalos kihívó személye ellen nem tudná magát eléggé ambicionálni – ezzel arra utalva, hogy a fiatalabb sakk-generáció tagja ellen szívesen mérkőzne, azok ellen, akiket korábban már legyőzött, viszont már nincs motivációja. Ezt a korábbi szándékát egy keddi podcast-adásban véglegesítette: nem ül le világbajnoki címmeccsre a kihívója, az orosz Jan Nyepomnyascsij ellen.
Nyepomnyascsij a nem sokkal ezelőtt véget ért, Madridban megrendezett világbajnokjelölti tornán győzedelmeskedett. Az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal szemben kritikus orosz nemzetiségű és állampolgárságú, ám önkéntes elhatározásból nemzetközi zászló alatt játszó sakkozó győzelme sportdiplomáciai feszültséget keltett, ráadásul a sakkjáték szempontjából se jött jól, hiszen ő volt Carlsen 2021-es kihívója is, azaz a norvég világbajnok rá és a 2018-as kihívójára, a világbajnokjelölti tornán végül ötödik amerikai Fabiano Caraunára utalt.
Carlsennek ez lett volna a hatodik világbajnoki címmérkőzése. 2013-ban az indiai Viswanathan Anandtól hódította el a címet, azóta azt négy alkalommal védte sikeresen meg: 2014-ben ugyancsak Anand ellen (bár ez az indiai exvilágbajnok keresztneve, sakkozói berkekben ezt használja még ő maga is), 2016-ban az orosz Szergej Karjakin ellen, illetve 2018-ban Carauna, 2021-ben pedig Nyepomnyiascsij volt az ellenfele.
„Megbeszéltem a dolgot a csapatom tagjaival, megbeszéltem a FIDE-vel (Nemzetközi Sakkszövetséggel), beszéltem még Jannal is. A döntésem meglehetősen egyszerű: nem vagyok motivált még egy címmeccsre. Nem nagyon tudok már mit nyerni, nem különösebben kedvelem a páros mérkőzéseket, és noha biztos vagyok abban, hogy sakktörténelmi okokból érdekes lenne a mérkőzés, nincs bennem semmi szándék, hogy játsszak, és nem is fogok játszani.”
„Ez nem azt jelenti, hogy abbahagyom a sakkot, továbbra is aktív játékos maradok” – tette hozzá. „Nem zárom ki azt a lehetőséget, hogy meggondoljam magam, de nem is számítok rá, hogy így lesz.”
Carlsen döntését még Madridban, a világbajnokjelöltek tornájának ideje alatt megbeszélte a Nemzetközi Sakkszövetség elnökével és igazgatójával is. Állítása szerint nem volt velük szemben semmilyen speciális igénye: a szövetség elnöke, az orosz Arkadij Dvorkovics és az igazgató, az izraeli Emil Szutovszkij győzködték ugyan, de meggyőzni nem tudták szándékának megváltoztatásáról.
A szabályok értelmében így Nyepomnyascsij a világbajnoki címért a világbajnokjelöltek versenyének 2. helyezettjével, a kínai Ting Li-zsen (Ding Liren) ellen fog megküzdeni, akit a verseny folyamán egyébként 1,5-0,5-re megvert.
Carlsen nem az első olyan sakkvilágbajnok lenne, aki nem védi meg címét: 1946-ban Alexander Aljechin elhunyt, mielőtt Mihail Botvinnikkel összecsaphatott volna, 1975-ben pedig Bobby Fischer, mivel extravagáns követeléseit a sakkszövetség nem volt hajlandó teljesíteni, lemondott a címről. (Utána Fischer hivatalos mérkőzést már nem is játszott, bár 1992-ben leült Borisz Szpasszkij ellen egy „visszavágó” mérkőzésre.) 1993-ban Garry Kaszparov pedig egyszerűen otthagyta a Nemzetközi Sakkszövetséget, és egy új sakk-világszervezetet hozott létre; egészen 2006-ig ezért egyszerre két sakkvilágbajnok volt, amikor is Vlagyimir Kramnyik, Kaszparov legyőzője hajlandó volt egy címegyesítő mérkőzést játszani az akkori FIDE-világbajnokkal, Veszelni Topalovval. Olyan viszont még nem volt, hogy egy sakkvilágbajnok egyszerűen lemondjon a világbajnoki címéről, miközben még mindig fölényesen ranglistavezető és aktív játékos, így akárki is lesz majd a világbajnoki páros mérkőzés győztese, nem érezheti magát majd a világ legjobbjának.
(A chess.com cikke alapján)
