Gondoljunk csak bele, hogy a világ felé nyitó kisgyermek a saját óvodája megnyitóján azt hallja, hogy őt tönkreteszik a szivárványos dolgok, majd belépve a csoportszobába, a falon látja a gonosz ellenséget magát.
Szabó Antal
Hogy aztán milyen védőfelszerelésben mennek ki a NER propagandistái a foci Eb-re Münchenbe, Kölnbe, Frankfurtba (stb.), és ott hogyan védik meg a nemzetet és a magyar focicsapatot a lángokban álló nyugati életformától (meg magukat a jóféle német söröktől), azt nem tudom…
A buszmegállók csillogó üvegportáljai mögött még nem Gyurcsány vagy Fekete-Győr bohócsipkás figurája vigyorog a megrémült kisdiákokra, hanem a közeli multinacionális vállalat kínál karrierlehetőséget egy csinos, távol-keleti stockfotós hölgy személyében.
A külügy tizenharmadik éve nem barátokat szerez, hanem ellenségeket. Ellenségünk lett az egész nyugati világ, őket csuklóztatjuk évek óta, miközben Oroszországtól ezt a méltatlan és szégyenletes történelemhamisítást is elviseljük.
A cseperedő korosztály éppen akkor lesz kirobbanó formában, amikor lehetséges, hogy hipp-hopp, Közép-Ázsia végtelen sztyeppéin találjuk magunkat, ha nem is fizikailag, de lelkileg, gazdaságilag mindenképpen.
A magyarországi állami egészségügyi rendszerben a betegségből való gyógyulásnak nem a megfelelő kezelés, a gyors ellátás vagy akár a hatékony gyógyszerezés az alapja, hanem az időpont-egyeztetés.
Nem szívesen írok ilyet, mert a demokrácia egyik alappillérét gúnyolom, de a magyar ellenzék egy vicc, abból is az ócskább kategória. Tetszik, nem tetszik, ez nemcsak az én, hanem az Átlag Nagyérdemű véleménye is.
Egy éve támadták meg New Yorkban Salman Rushdie-t, akinek nem mindegy, milyen sorrendben olvassuk el a műveit, köztük A sátáni verseket.
„Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem tudnék akciós élelmiszereket venni, vagy csak azokban a drága régi üzletekben vásárolhatnék” – morfondírozik, miközben a Kossuth Krónikából dörgedelmes szavak szivárognak felé.
A kereszténység elpusztításáról, Sorosról, a migránsokról (akik éppen most lepik el Debrecent, Hajdúszoboszlót), a gyermekek átműtéséről szól a településpolitika manapság, ami végtelenül elszomorító dolog.
Felmerül a kérdés ilyenkor a hodályon kívül rekedt nyolcmillió fejében, van-e különbség Bangóné „patkányozása” és Orbán „szőréthullatórókázása” között? A válasz nyilvánvaló: „van bizony, mégpedig kétmillió „na és”!”
A hazai propaganda nem rest más országok tragédiájából fényes színházi előadást csinálni, gyomorforgató, ahogy a fideszes pártsajtó kárörvendően a francia nemzet elsüllyedéséről ír öles betűkkel, és migránslázadást hazudik a nagyrészt Gallföldön született fiatalok rombolása láttán.