Na itt meg az történt közben, hogy a tulajok gondoltak egy nagyot, és levitték a komplett staffot hétvégére az Adriához.
TÁ
Szomorú, de erősebb választóvonal az, hogy ki miként ítéli meg Orbán Viktor politikáját annál, hogy kereszténynek vagy polgárnak vallja-e magát valaki.
Mégis hogyan kellene élni? Hát így. Harmóniában, viccesen és rendben. Hamvas is megmondta, mielőtt nekifogsz az írásnak, tégy rendet az asztalodon.
Végül egy reggelizőben helyezkedtem el. Elég könnyen ment, mert ugyan túlképzett vagyok (bármit is jelentsen ez) az állás betöltéséhez, mostanság lasszóval fogják az embereket mindenre.
Másodszor került harmadfokra, s csütörtökön jogerősen el is dőlt a Kúrián Bene Krisztián büntetőpere.
Vajon nagyapám lehetett-e úgy depressziós, hogy magát a szót sem ismerte?
Amennyire lehet, óvom magam a gyűlölettől és a frusztráltaktól, állatokon és növényeken merengek.
A környéken, ahol élek, ha elhúznak a turisták, kiürülnek az utcák. Nem sétál azokon sem szakács, sem asztalos, sem programozó a kellő létszámban. Kecskét viszont egyre sűrűbben látni, és ez jó.
Mindent felzabál a mainstream, mint a Bayerék a Monsantót.
Érdemes lenne felülvizsgálni a jogászokkal kapcsolatos sztereotípiákat, mielőtt késő lenne.