Valahogy így zár be egy kórház, amikor ezt nem koordinálják. Csakhogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház egy megyei nagy ellátó intézmény, amelynek kellene a megye teljes ellátását biztosítania – írta Kunetz Zsombor.
Úgy tudják, hiába kértek bérrendezést még a nyáron.
10-en már beadták a felmondásukat és még többen terveznek távozni.
Évtizedek óta halogatott döntések születhetnek meg, de társadalmi egyeztetésre szokás szerint nem lesz idő.
Eddig csak a klozetpapírt, élelmiszert, valamint a pirulákat volt szükséges behurcolnia a páciensnek az ispotályba, mostantól a róla gondoskodó nővérkét is ő viszi be.
Az intézmény elismerte az esetet, az asszony a biztonsági szolgálat munkatársának segítségével jutott el a szülészetre.
Az oktatásban a kormány felhagyott a javító szándékú kísérletezéssel. Vajon az egészségügyben megalapozottabb döntéseket hoz?
Ráadásul a magyarok közel fele arra számít, hogy a helyzet még rosszabb lesz.
Nem a berendezések hiányoznak, szakemberből van hiány.
Az orvosi kamara úgy tudja, már októberben a kormány elé kerülhet az egészségügyi rendszer jelentős átalakításának terve, ezért várják, hogy még előtte legyen szakmai egyeztetés, ahogy arra ígéretet kaptak.
Nem önerőből, hanem uniós forrásokra támaszkodva oldaná meg a háziorvoshiányt a kormány, de kidolgozott programról még nem tudni. A helyzet évtizedek óta romlik.
Eddig is álltak, de most beláthatatlan időre parkolópályára kerültek a centrumkórház-fejlesztések.
A régióban a 100 ezer lakosra jutó amputációk száma 25–30 százalékkal alacsonyabb, míg a fejlettebb országokban az arányszám a negyede, ötöde a hazainak.
Aki így bánik a diákokkal és a tanárokkal, mint a kabinet, az nem elkezdi, hanem felzabálja a jövőt. Az pedig nem gyerekjáték. Megvédeni is kemény harc és feladat, ne nézzük hát ölbe tett kézzel, hogy ezt a háborút gyerekek vívják meg.
Vizsgálják a szakrendelők állami tulajdonba vételének a lehetőségét, de ez még csupán korai szakaszban jár.