Bayer Zsolttal nem az a baj, amit a nagyapja elkövetett. Bayer Zsolttal az a baj, amit a nagyapjáról hazudik – és az mindegy, hogy „csak” mindenkinek vagy önmagának is.
Egy ország határain belül is kiépíthetők egymással szöges ellentétben működő, egymástól elszigetelt állapotok. És a határokon belül is fönntartható két(?), egymásra gyűlölettel tekintő embercsoport, amelynek tagjai egytől egyik a másik bukásáért drukkolnak…
Amit most látunk, fenyegető. Sokféle kifutása lehet, s egyáltalán nem biztos, hogy a vége tragédia lesz. De! Vannak egyértelmű, látható, a történelem nehéz pillanataiból jól ismert folyamatok, amelyek csendesen elindultak.
Ebben a „komoly állapotban” nem lehet érvelni, valós ügyekkel foglalkozni, problémákra rámutatni – Dezse és a betelefonáló esete.
Arról kevesebb szó esik, hogy az erőszakos iparosítás mellékhatásaként Magyarország nem csupán akkumulátor-, hanem vendégmunkás-nagyhatalom is lesz.
A vendégmunkások zöme húsz-harminc-negyven éves. Sokan családot hagytak otthon. De vajon kibírják-e az asszony ölelése nélkül az éveket? S a nőtlen fiatalok? Találnak valahol kapcsolatot? Szerelmi örömöt?
Bayer Zsolt az elsők közt ismerte fel azt a médiaszereplők körében, amit a politikában Orbán Viktor, és amit világszerte egyre többen: a spektákulum társadalmában az, aki semmit nem gondol, rendkívüli előnyben van azzal szemben, aki bármit is gondol.
Hallotta már valaki egyetlen egyszer is a hatalmat képviselők részéről, hogy egy kritikára válaszul azt mondták volna: bocsánat, tévedtünk, korrigálni fogjuk? Hallotta valaki egyetlen alkalommal is Orbán szájából, hogy elnézést kérek, hibát követtem el?
Egy elbizonytalanodó hatalom számára mindez persze kifejezetten kedvező, mert folyik a gyermeteg cirkusz, nem foglalkozunk a létezésünket komolyan veszélyeztető problémákkal, akár határainkon belül, akár globális szinten.
Lehet politikai okokból és hangulatkeltés okán „nyomorult gennyládának” nevezni azokat, akik tüntetnek az oktatási rendszer szisztematikus lerohasztása miatt és egy jobb jövő reményében, de akkor minek nevezzük azokat, akik mindezért felelősek?
Ami csípi a szemem, csakugyan ingerli valóságigényem, hogy széles körű nyilvános gyalázkodásain kívül jobbára a rám fenekedők egyikének sem szokása létrehozni valami értékelhetően másfajta, szellemi vagy kulturális terméket!
Annyi, de annyi szegénységet látok, bármerre is vigyen idehaza az utam. És nem kell ehhez a vidéket, a falvakat járni. Nem nézünk ki jól, Magyarország számokban mérhető lemaradása mindannyiunkra rányomja a bélyegét.
Zsolt, ebben az országban kevesen tettek és tesznek annyit a nyugati civilizáció végső kiirtásáért a magyar lelkekből, amennyit te tettél és teszel. Még a Való Világ sincs egy ligában veled.
Ilyen aljas, uszító hangnemben talán csak a nyilas pártlapokban, majd a kommunista sajtóban lehetett olvasni, bár egy tőről fakadt mindkettő…
Háború: béke. Szabadság: szolgaság. Tudatlanság: erő. Hullarablás: gázárcsökkentés. Bomba: Negro cukorka. Oktatási reform: hazaárulás. Brüsszel: Emmanuel Goldstein. Propagandaminisztérium: igazságminisztérium