Kun Árpád író a belső világokról, a politika csendőrhumoráról, a titkos ajtókról és a norvég állampolgárságról. Interjú!
A Gergő és az álomfogók szerzője 57 éves volt.
Kifejezetten szórakoztató Szarka Károly első kötete annak ellenére, hogy általában nem is próbál különösebben vicces lenni.
Hervé Le Tellier az emberiség vérszomjáról, az egyre terjedő érzelemmentességről és könyve megfilmesítéséről.
Hányan olvasnak ma Újvári Erzsi-verseket? A többség feltehetően arra sem tudna válaszolni, ki volt a fiatalon, 1940-ben elhunyt költőnő.
Különös élmény Tóth Erzsébet legutóbbi verseit olvasni.
Most kellene megjelentetni végre magyarul Albert Camus naplójegyzeteinek második, harmadik kötetét is!
Egy angol ifjúsági regény újrafordítása körüli botrány mutatja: a szépirodalom tétje nem kicsi, de a gyerekirodalom, az bizony tényleg komoly dolog.
Az író a választás eredményéről, a Digitális Íróakadémiától felvett pénzekről, Orbán János Dénesről és a magyartanárok hősiességéről. Interjú!
Az Ellis Island utolsó őre azért is remek regény, mert elbeszélője valóban bevonódik, ezzel felfedezve, hogy segítség helyett sokszor épp kifejezetten kegyetlen döntéseket kell hoznia.
Elfeledkezünk a bennünk élő hiedelmekről, képzetekről. Beszélünk nemváltásról, transzneműekről, androgünitásról, de sajnos csak a kérdés praktikus oldalával foglalkozunk.
Az anyám olvasós hajlamai olvasóvá tettek ötéves koromtól engemet is, és volt sok-sok könyv, amelyeket konkrétan ő adott a kezembe. De volt olyan is, amivel hiába próbálkozott.
Magyarországon a különböző becslések szerint a tizennyolcadik életévüket betöltött polgártársak legalább 16, de akár 33 százaléka funkcionális analfabéta. Épül-szépül az új társadalom, ahol az olvasás már csak nyűg.
Végel László az orosz invázióról, a kisebbségi magyar irodalomról és arról, hogyan fogadta a kormánymédia felől érkező kritikákat. Interjú!
Hogy miért írt keveset Göncz Árpád és miért fordított sokat? Feltehetjük, hogy a megélhetés kényszere miatt.