Visszavonhatatlanul kiépült a központi direktívának bólogató helyi elit.
Út- és járdafelújítás, vegyesbolt és buszmegálló helyett kilátó kell az elöregedő falunak?
Kár, hogy nem folytatódik a szókimondó, de nem sértő Nagy fehér főnök sorozat.
Égőpiros traktor aranyló fűzbokorral: „Bukta Imre bácsi legalább alkot valamit a faluról!”. Mezőszemerén jártunk a Kossuth-díjas képzőművésznél.
Ad még valamit a Fidesz, amit a honi közélet ellenzéki oldalán valamiért szokás kihagyni az egyenletből. Úgy a. Azt a bizonyos nemzeti büszkeséget.
Írással töltött óráimat tavaly őszig egy hozzám hasonlóan erős közléskényszerben szenvedő kakas kukorékolása színesítette folyamatosan. Ez válhatott volna számomra idegesítővé is, de a kakast egy idő után kifejezetten módszertani szövetségesemmé avattam.
Leszünk mi még olimpiát rendező, nettó befizető, nyugati menekülteket kitoloncoló középhatalom!
Keresem a magyarrá váló germán nyugdíjasok tömegét, de nem lelem őket sem a hírekben, sem a statisztikákban. Vidékjáró élményeimet ásom hát.
Minálunk a ne szólj szám, nem fáj fejem évszázados törvénye a túlélés záloga. Mi nem ütjük az orrunkat az elit dolgába. Minekünk addig jó, amíg felettünk döntenek helyettünk. Mi büszkén soha nem voltunk semmilyen párt tagja, minket nem érdekel a közélet. Nem állunk ki egymásért.
A rappelésre nem volt nehéz felkészíteni Vilmányi Benettet, a dadogás megtanulása viszont idegölő folyamat volt a rendező, Bernáth Szilárd szerint. Beszélgettünk a borsodi szegénységről és a tehetségkutatókról is.
A NER által hőn szeretett vidék kínlódik. A még vidékebb vidék pedig haldoklik.
Minden második ház üres, a behajtott tulipános spalettákon a fény se jár be. Lélekkel sem találkozom. Nincsenek kiköltöző nejlonparasztok, mert Budapesttől azért már fájó a távolság, de az európai nyugdíjasok sem vásárolták fel az elmagányosult portákat.
A fűtési szezon végéig a szomszéd településre kell iskolába járnia húsz alsós diáknak Nógrádkövesden, pedig az önkormányzat állta volna a költségeket. A tankerület nem is válaszolt nekik..
A társadalmi szolidaritás valami olyasmi, hogy ha a tanárok végre szolidárisak lennének saját magukkal, és magukra zárnák kívülről az iskolákat, akkor például a mozdonyvezetők bejelentenék, hogy kétnapos leállással támogatják a tanárok jogos akcióját.
Papp István történész urbánus-népi ellentétről és arról, mi a közös Bálint gazdában és Csurka Istvánban. Interjú!